Dokumentumok a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem történetéből I. 1948-1956 - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 3. (Budapest, 1998)
Dokumentumok (Forrásközlés)
elvtársak uj mozgalom kezdeményezői, a kezdeményezés első csatlakozói legyenek. Ugyanakkor nagyon helyesnek találtuk azt is, hogy az elvtársak ne csak egyetemi kérdésekkel, belső problémáikkal foglalkozzanak, tehát az egyetemi reform problémáival, hanem ezen túl az országos kérdésekhez is igen komolyan, öntudatosan és higgadt formában nyúljanak hozzá. Nagyon helyesnek találjuk, hogy felvetették azokat az országos problémákat sőt, azokat a személyi kérdéseket is, amelyek a további előrehaladáshoz feltétlenül szükségesek. Sőt, a tanári kar értekezlete a felhívás pontjain túlmenően felszólalások keretében foglalkozott olyan személyi kérdésekkel, amelyeket szükségesnek tartott a helyes kibontakozás, a szocialista demokratizmus további kibontakozása érdekében. Felmerült ezen az értekezleten, hogy széles körben be kell vonni a páll és az állam legfelsőbb vezetésébe azokat az elvtársakat, akik valóban odavalók és megmutatták az elmúlt években, hogy a néptömegek érdekeit teljes egészében képviselik. Nagy Imre elvtárs neve mellett felmerült Lukács György, Donáth Ferenc és más elvtársak neve. Ugyanakkor állást foglalt az értekezlet amellett is, hogy következetesen tovább kell folytatni azokat az intézkedéseket, amelyeket a júliusi határozat már elindított és szükséges, hogy a Politikai Biztonságból, a párt- és az ál lám vezetésből leváltsanak olyan embereket, akik bebizonyították, hogy nem tudnak, nem akarnak a helyes kibontakozás irányában tevékenykedni. Így mindenek előtt Kovács István, Szalai Béla, Andics Erzsébet, Béréi Andor neve merült fel. /Taps./ Természetes, hogy ezeket a nagyon helyes országos követeléseket nem akarja senki diáksztrájkhoz, vagy más ilyen eszközhöz kapcsolni. Amikor hangot adunk ezeknek a követeléseknek, abban a tudatban fogadjuk el, hogy tudjuk : megfelelő helyeken, a párt és az állam vezető szerveiben ugyancsak megvan ennek a törekvésnek erős tábora, amely egyre inkább érvényt fog szerezni a tömegek és a mi kívánságainknak is és bízunk abban, hogy ez a vezetés valóban meg is fogja valósítani törekvéseinket. Befejezésül annyit akarok még mondani: nagyon jó, hogy konkrétan, határozottan és halogatást nem tűrő módon vetették fel azokat a belső problémákat, amelyek az egyetemi munka, a szervezeti, politikai tömegmunka jobbátétele szempontjából szükségesek. Reméljük, hogy nem kerül sor sem tüntetésre, sem sztrájkra, amit az elvtársak kilátásba helyeztek, bár ennek megvan a romantikája, de a veszélye is. Reméljük, hogy a mostani értekezlet hangneme, az eddig lefolyt vita biztosítéknak tekinthető arra, hogy igen éretten, higgadtan tárgyalják a legbonyolultabb és legnehezebb kérdéseket is és nem engedik, hogy helyes törekvéseinket azok az erők, amelyek most fellépnek, elgáncsolják és maguk számára kovácsoljanak ezekből fegyvert. Ezeket a gondolatokat akartam elmondani az oktatói 225
