Dokumentumok a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem történetéből I. 1948-1956 - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 3. (Budapest, 1998)
Dokumentumok (Forrásközlés)
nem is értett egyet. Az is elterjedt nézet, hogy mi módon történhetett meg, hogy Sztálint senki sem bírálta életében a személyi vezetés miatt, sőt mindig csak dicsőitették, a kongresszusokon és másutt is. A felvetett kérdésekben kétségtelenül sok a jószándéku hang, akik a kellő előkészítés hiányában maguktól nem tudják megoldani a problémákat. Főleg a tanárok között problémákat jelent Sztálinnak a marxizmus-leninizmus elméletében betöltött szerepének értékelése, elsősorban a német párt állásfoglalása miatt. Megemlíteném, hogy van néhány hallgató, akik most gúnyosan és kárörvendően nyilatkoznak Sztálinról. Világos tehát, hogy hallgatóinknak meg kell magyarázni Sztálin elvtárs helyes értékelését, de a lenini vezetési stilus kérdését is. Nemzetközi kérdésekkel kapcsolatban különösen a kongresszusnak a háború kérdésében kialakított álláspontja keltett érdeklődést, amely problémának mélyebb összefüggéseit különösen tanáraink értették meg. E kérdéskörben különösen sok problémát jelentett a kongresszus állásfoglalása proletárdiktatúrának parlamenti formájával kapcsolatban. Hallgatóink jelentős része nem értette meg a szocializmusba való átmenetnek ezt a sajátos útját, sokan úgy értelmezték ezt, mintha forradalomnélküli átmenetről volna szó, s ezt a marxizmus nézeteivel ellentétesnek gondolták. Ezt az állásfoglalást többen azonosították a revizionisták álláspontjával ebben a kérdésben. Pl. az egyik iparszakos csoportban vita folyt arról, vajon hogyan értékelhető ma Lassale álláspontja a parlamenti harc kérdésében? A vita során aztán helyes álláspontot foglaltak el. Elég sokan úgy vetik fel, hogy ez a nézet csak a nyugati országos félrevezetésére irányuló taktikai megfontolásokból ered. Mint látható ebben a kérdésben is sok dogmatikus, másrészt jobb- és baloldali nézettel találkozunk. Viszonylag keveset beszélnek a SZU belső helyzetével foglalkozó kérdésekkel. Ilyenekkel főként csak a tanárok foglalkoznak, ill. etekintetben érdeklődést keltett az I. alapszervezetben a 7 órás munkaidő bevezetése, az életszínvonal alakulása, a kisfizetésű dolgozók, s a nyugdíj rendezés ügye. Sokban visszhangot és helyeslést váltott ki Hruscsov elvtárs álláspontja a személyautókkal kapcsolatban. A II. alapszervezetből felvetették, hogy egyes nyugati országokban már a háború előtt csökkentették a munkaidőt 8 óra alá, s kérdezik, hogy ez igaz-e, hogyan kell ezt értékelni, stb. Tetszést aratott Pervuhin és Malenkov elvtársak felszólalása az atomenergia és a villamos energia felhasználásának kérdéséről, és Zsukov elvtárs felszólalása, amely növelte a SZU katonai erejébe vetett hitet. Az egyik jelentés megemlíti, hogy nagy tetszéssel fogadták Solohov elvtárs hozzászólását. Érdekli a hallgató elvtársakat - és ez az oktatás szempontjából is lényeges, hogy milyen uj értékelést kapnak azok az események, amelyekről Mikoján et. a polgárháborúval és más párttörténeti 176
