Dokumentumok a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem történetéből I. 1948-1956 - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 3. (Budapest, 1998)
Dokumentumok (Forrásközlés)
várja a párt központi, vagy helyi szervezetének ill. a politikai tanszékeknek az állásfoglalását, amelyekhez igen sok hallgató fordult kérdéseivel ebben az időszakban. Mindenekelőtt hallgatóink körében a viták központjában a pártvezetés elvi kérdései, a személyi kultusz, ill. Sztálin elvtárs értékelésének kérdése áll. Hallgatóink, alkalmazottaink jelentős része nem érti, hogy mi most a párt teljes álláspontja Sztálinnak a munkásmozgalomban betöltött szerepét illetően. Ez a probléma mindenütt csak fokozódott a Neues Deutschlandban leközölt értékelés után, amelyről sokan tudomást szereztek. Ebben a kérdésben különben is a legkülönbözőbb irányú vélemények, jobb és baloldali nézetek húzódnak meg, fellelhetők érzelmi mozzanatok és a személyi pártvezetésről kialakult nézeteknek maradványai is. E problémák gyökere általában az, hogy párttagjaink többsége fiatal a pártban s igy nem érti, hogy mit jelent a lenini pártvezetési elvek teljes érvényesülése, milyen hatása van a kollektiv vezetésnek, s milyen súlyos károkhoz vezet a személyi vezetés és kultusz a pártban és az államban. Innen van az, hogy többen nem látnak tisztán abban a bírálatban, ami Sztálin értékelésében elhangzott. A hallgatók jelentős része nem ért egyet azzal az értékeléssel, hogy Sztálin elvtárs személyét a kongresszuson megítélték, bár elvileg elismerték a kollektiv vezetés szükségszerűségét, Sztálin emlitett hibáit, de helytelenítették és rosszul esett nekik, hogy nem emelték ki pozitív oldalait a kongresszuson,sőt elhallgatták jelentős érdemeit a leninizmus megvédésében és továbbfejlesztésében, a szocializmus felépítésében, a nemzetközi munkásmozgalomban, a Honvédő háborúban, stb. Sokan kifogásolták Mikoján elvtárs értékelését ebben a kérdésben, különösen azt a megjegyzését, hogy "mi nem csak esküszünk Leninre...". Egyesek kapcsolatban hozzák ezt a felszólalást a XIX. kongresszuson elhangzott felszólalásával, s megállapították, hogy ott Mikoján elvtárs több alkalommal kiemelte Sztálin személyét. Hallgatóink egy része Mikoján elvtárs hozzászólását úgy tekinti, mintha az tisztán egyéni álláspont kifejezése lett volna, s valamiféle személyi vádaskodásnak fogják fel. Úgy tűnik, most sokan úgy képzelik, hogy a kongresszuson elhangzott állásfoglalásokkal szemben meg kell meg kell védelmezniük Sztálin emlékét, s ezek az elvtársak nem arra törekszenek, hogy helyesen értékeljék személyét, s elismerjék hibáit is. Az egyik jelentés szerint egyesen odáig mennek, hogy kijelentik, mely szerint az SzKP-ban jobboldali elhajlás tapasztalható, hogy Mikoján elvtárs Nagy Imre sorsára fog jutni. Egyesek védelmükbe veszik a személyi pártvezetés hibáit, amikor azt mondják, hogy ha nem volt 20 évig helyes pártvezetés, hogyan értek el akkor ezalatt egy sor területen jelentős sikereket. Mások azt mondják, hogy a SzKP Központi Bizottsága követte el a hibát, mert személyi kultuszt csinált Sztálin körül, aki ezzel 175
