Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Peter Csendes: A Duna szabályozása és a Wien folyó beboltozása

jutást az alsó rakpartokhoz. A jobbpart mentén, fallal leválasztva vezették el a Stadtbahn egyik vonalát, amely előtt szintén egy előrakpart feküdt. A városközpontban hat híd ívelt át a Duna-csatorna felett. A csatorna megjelenését mindkét parton a kései Gründerzeit reprezentatív építményei jellemezték. A második világháború során elszenvedett komoly károk, amelyeknek következtében a jobbparton egy teljes utca semmisült meg, valamint a háború utáni építkezések ezt a történelmi jelentőségű képet alapvetően megváltoztatták. A törvényhozás 1899-ben nyitotta meg az utat a kikötői építkezésekhez. A Duna-csatorna főmederbe való betorkollása felett egy holtágat használtak ki a frcudenaui kikötő létrehozására, amely 1899-1902-ben valósult meg. A terv szülőatyja A. R. von Weber-Ebenhoft, az építkezést Taussig kikötőépítési igazgató irányította. 190l-l 903-ban Nussdorf felett alakították ki a kuchelaui kikötőt, mint jobbparti előkikötőt. A jobbpart mentén, a téli kikötő felett mintegy tizenkét kilométer hosszúságban egy nyílt térséget folyami kikötővé alakítottak, amelyet egy megfelelő kapacitású utca (Handelskai) és a Duna-parti Vasút tettek megközelíthetővé. Iizzcl a nagy vízépítési programmal összefüggésben nem hagyható figyelmen kívül a Wien folyó szabályozása. A Wien folyó, amely a Wienerwald nyugati részén ered, és számos malomnak szolgáltatott energiát, 34 km folyóhosszon 224 km2 összterületű vízgyűjtő terület vizét

veszi fel. De nemcsak az általa okozott árvizek lehettek felettébb veszélyesek, hanem a szennyeződések ugyanilyen nagy veszélyt jelentettek, hiszen sok helyen a házicsatornák és a szennyvíz közvetlenül a folyóba jutottak. Szabályozási tervek már a 18. századtól kezdve léteztek, döntő jelentőségre azonban csak a bécsi Városi Építészeti Hivatal tervezetei tettek szert a 19. század nyolcvanas éveiben. Nehézséget jelentett, hogy a szabályozás - miként a Duna-csatornánál - szorosan összefüggött a Stadtbahn létesítésével. A végleges tervet 1892-ben fogadta el a községtanács. A város nyugati részén, Weidlingauban helyezték el a nagy magaslati gyűjtőmedencét, a folyót innen támfalak között egy szabályozott ágyba vitték, amelyhez fallal elválasztva csatlakozott a Stadtbahn vonala. A fontos forgalmi csomópontoknál, mint a Karlsplatz és a Schwarzenbergplatz, a Wien folyót beboltozták, hogy a a városból kivezető két fontos forgalmi főúton - dél felé a Wiedner Hauptstraße, kelet felé a Rennweg - javítsák a forgalom áramlását. A Wien folyó kapuja a Stadtparknál különleges építészeti kiképzést kapott Friedrich Ohmann, Otto Wagner egyik munkatársa tervei szerint. Azt a két nagy wienerwaldi patakot, az Alser- és az Ottakringi-patakot, amelyeknek a folyása elérte a belvárost, a városközeli területen már a 19. század első felében csatornába terelték és beboltozták. A Duna szabályozása hosszú távon hatással volt Bécs városfejlődésérc. Míg Budapesten a folyam volt a fő összekötő kapocs a két nagy város-