Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Peter Csendes: Bécs kaszárnyái

9. kép. A bécsi Arsenal madártávlatból, 1864. Korzt306. A legjelentősebb fordulatot az ún. „kaszárnya tranzakció" jelentette. A bécsi helyőrség 1890-ben négy hadosztályból állt, hat gyalogos, két lovas és két tüzérdandárral, melyeknek a szálláskörleteken és a parancsnoki helyiségeken kívül számos épületeire volt szükségük az adminisztráció, ellátás, valamint a helyőrségi kórházak számára is. Ehhez járultak még a szükséges gyakorló- és lőterek. Az 1890-es nagy városbővítésnek szembe kellett néznie az általános infrastmkturális problémákkal, ami a kaszárnyákat is érintette. Különösen a belvárosi katonai épületek jelentettek idegen testet az egyre sűrűbbé váló városi beépítésben, és értékes, drága építési telkeket foglaltak el. A megoldás, amit 1891-ben törvény is rögzített, abból állt, hogy a belső kerületekben álló katonai épületeket értékesítik, és ennek bevételéből a periférián teremtenek új elhelyezést. Ezt a Stadterweiterungsfond-nak kellett támogatnia, megelőlegezve az áttelepítéshez szükséges anyagi eszközöket. E tranzakció eredményeként 1903-tól lebontották a Getreidemarkt-, a Gumpendorfi és a Josefstadt-i laktanyákat, ezt követte 1911-12-ben a Heumarktkaserne (területnének egy részén később rendőrlaktanyát létesítettek) és az