Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)
Gábor Eszter: Miként fogyott el a villanegyedből a zöld?
azaz 11 esetben volt a telek egynegyedénél kevesebb beépítve, 37 esetben viszont több mint az egynegyed, úgy, hogy ebből 11 esetben a beépítettség meghaladta a villanegyed esetében elfogadhatatlan 50%-ot is. A beépítettség emelkedését tapasztalhatjuk, ha a területen álló épületek magasságát, pontosabban szintszámát vizsgáljuk: 1885-ben a Sugárúton nem volt földszintes villa, mindegyik emeletes vagy részben emeletes volt, és kettő kétemeletes. A mellékutcákban 22 földszintes, egy magasföldszintes és 13 emeletes villa, illetve családi ház állt. 1900-ban az Andrássy úti villasor képe nem változott, a mellékutcákban azonban a 15 földszintes villával, illetve családi házzal szemben ekkor már 32 egyemeletes és 3 kétemeletes villa állt. Számos korábbi földszintes épületre emeletet emeltek, és az új építkezések esetében is a többszintest részesítették előnyben. A századfordulótól az első világháború végéig tartó csaknem két évtizedben a korábban megfigyelt tendencia folytatódott. Az Andrássy úti telkek beépítettsége fokozódott: 1918-ban 1 esetben volt 10-15% között 4 16-20% között 4 21-25% között 6 26-30% között 6 31-35% között 3 36^10% között 3 41-50% között 1 51-55% között 28 azaz a telkek közül kétszer annyi volt egynegyedénél nagyobb mértékben beépítve (19), mint amennyi őrizte még az egynegyed alatti beépítettségét (9). Az 50% fölötti sávba azonban még ekkor is csak egy épület került. A mellékutcák ekkor is gyorsabb változást mutattak. 15% alatti beépítettségű telket ekkor itt már nem lehetett találni, 2 esetben volt 15-20% között 4 21-25% között 5 26-30% között 7 3 1-35% között 10 36-40% között 8 41-45% között 15 46-50% között 6 51-55% között 6 56-60% között 1 61-65% között 64
