Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)
Gábor Eszter: Miként fogyott el a villanegyedből a zöld?
Az élet, vagy a piac láthatólag korrigálta az eredeti parcellázáskor elkövetett hibákat. A telkek száma 85-ről 67-re csökkent. A sugárúti telkek nagyobbak lettek, 400 négyszögölnél kisebb az eredeti 21 helyett mindössze nyolc maradt, 500 négyszögölnél nagyobb kettő helyett 15 lett. A méretkorrekcióval az optimálisnak tekintett 600 négyszögöl felé törekedtek az építtetők. A mellékutcákban csökkent ugyan a kis telkek abszolút száma, de arányuk nem javult. Megközelítően a telkek fele tartozott a 2-300 négyszögöl közötti kategóriába, és megközelítően kétötödük volt 200 négyszögölnél kisebb. A 300 négyszögölnél nagyobb telkek száma csaknem a felére csökkent. A századforduló éveiben a tendencia megfordult. Elsőként a legnagyobb telkeket osztották meg, majd néhány két utcára nyíló telket választottak ismét ketté. 1900-ban az alábbiak szerint alakult a kép: méret Andrássy út mellékutca összesen 800 négyszögöl fölött 1 -1 7-800 négyszögöl 4 -4 6-700 négyszögöl 2 -2 5-600 négyszögöl 8 2 10 4-500 négyszögöl 6 2 8 3-400 négyszögöl 8 8 16 2-300 négyszögöl -22 22 150-200 négyszögöl -15 15 150 négyszögöl alatt -2 2 29 51 80 A következő csaknem két évtizedben a fenti tendencia megerősödött, a telkeket tovább osztották, a méretek tovább csökkentek:
