Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Peter Csendes: Városfejlődés és várostervezés Bécsben a 19. században.

A város védelmi létesítményei 1848-ban, a forradalom évében estek át az utolsó tűzpróbán. A forradalmi Bécset bevétele után statárium alá helyezték, és újból a katonai megfontolásoké lett a döntő szó a városépítésben: két kaszárnyát közvetlenül a város tőszomszédságában helyeztek el, délen az Arzenált pedig a város felett, ahonnan ellenőrzés alatt tarthatta a területet. Mindazonáltal a neoabszolutizmusnak éppen ebben az időszakában következett be a fejlődés egy döntő jelentőségű lépése. A földesúri hatalom 1848-as megszüntetése és az 1849. évi ideiglenes birodalmi községi törvény nyomán 1850-ben Bécset egyesítették külvárosaival, de a térbeli elválasztottság egyelőre még fennállt. Az egyesített várost nyolc (később kilenc) kerületre osztották. Majd az 1857. december 20-i császári kézirat elrendelte a várost körülvevő erődítmények lebontását. Nemzetközi városépítési tervpályázatot írtak ki, három díjat ítéltek meg. Ezek közül a tervezetek közül azonban egyet sem valósítottak meg eredeti formában. Azt a tervet, amely 1859-ben elnyerte az uralkodói jóváhagyást, egy bizottság dolgozta ki, amelynek a díjazottak {Ludwig Förster, Eduard Van der Null, August Sicard von Sicardsburg és Eduard St räche) is 5. kép. A Rotenturm-kapu az erődrendszerrel a Duna-csatorna partján a bontás előtt, 1857. Kortz 58.