Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Vadas Ferenc: Városrendezés Budapesten a 19. században

építését. 1876-ban az FKT kénytelen volt saját kezelésébe venni az utat, mert a vállalkozók tönkrementek. Ebben az évben meg is nyitották az útvonalat, de a beépítés a válság enyhüléséig csak lassan haladt. A fellendülés 1880-ban kezdődött, az útvonal beépítése 1885-re fejeződött be: 1884 végéig összesen 118 épületet emeltek a Sugárúton (ebből 26 volt nyaraló, 92 palota és bérház), valamint 43 továbbit a csatlakozó mellékutcákban. A kisajátított területen tabula rasai teremtettek: mindent lebontottak és valamennyi telket újraszabályozták. Az építési telkek zömét nem az építő társaság vagy a Közmunkatanács építette be, hanem eladták őket. Gyors beépítésüket az a feltétel garantálta, mely szerint az ingatlan, ha három éven belül nem áll rajta kész ház, visszakerül a Közmunkatanács tulajdonába. Egységes városépítészeti együttes jött létre, mert a beépítést szigorúan szabályozták. Az útvonalat három szakaszra osztó két tér, az Oktogon és a Körönd három különböző jellegű részre tagolja a 2313 méter hosszú útvonalat. A belső szakasz 18 öl széles, a középső 24, a külső 34 öl. Az Oktogontól kifelé szervizút is létesült, a zárt sorú beépítés a Körönd utáni első keresztutcától átvált előkertes villanegyedbe. A beépítés magassága csökken: a belső szakasz 3-4 emeletes bérpalotáit a középsőben 2-3 emeletesek váltják fel, a villák eredetileg egyemeletesek voltak. Az út jellege tehát fokozatosan változik, a sűrű beépítésű centrumból átvezet a parkba. Az egységes megjelenés másik oka a beépítés gyorsasága. Majd mindegyik épület egy rövid, 10-12 éves periódusban keletkezett, akkor, amikor a magyar építészetben általános volt a neoreneszánsz stílus. így - habár az egyes házakat más-más építész tervezte egyedileg - az út legtöbb szakasza megkomponált együttesként hatott. Az átalakítások, új építkezések később sok változást okoztak, főleg a villanegyedben. Az útvonal lezárására a századfordulón elkészült a Hősök tere építészeti együttese (Műcsarnok - Millenniumi emlékmű - Szépművészeti Múzeum). Flarmonikus megjelenése nem városrendezési előrelátás, hanem szerencsés véletlen következménye, ugyanis egymástól független megbízások alapján tervezte mindhárom alkotást egyazon építész (Schickedanz Albert). A Nagykörút A kor másik nagyszabású városépítészeti teljesítménye, eltérő jelleggel. A Sugárút reprezentatív korzó-út volt, sokáig komoly forgalmi jelentőség nélkül, míg a Nagykörút építészetileg szerényebb megjelenésű, de Pest közlekedésének egyik legfontosabb eleme. Létesítését 1871-ben határozták el, de megvalósítása olyan vontatottan haladt, hogy 1884-ben új törvénnyel kellett életet pumpálni az elakadt vállalkozásba. Az útvonal csak 1896-ban nyílt meg teljes hosszában, de beépítése csak ezután tíz évvel fe-