Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Vadas Ferenc: Városrendezés Budapesten a 19. században

ezekbe torkolló, egykor kertekhez és majorságokhoz vezető dúlőutakból jött létre. Két külváros alakult ki a 18. század második felére Pesten, a felső és az alsó, a városszerkezetet már akkor meghatározó kelet-nyugati tengely két oldalán. A felsőt Mária Teréziáról Terézvárosnak, az alsót a leendő II. Józsefről Józsefvárosnak nevezték el 1777-ben. Később mindkettő két részre oszlott, a Józsefvárosból a Ferencváros, a Terézvárosból az Erzsébetváros vált le; a máig e neveket viselő városrészek a Belvárossal érintkező öt kerületből négyet alkotnak. Közös sajátosságuk, hogy belső részük a 18. századi spontán városfejlődés során alakult ki, s habár elővárosi jellegük rég a múlté, létrejöttük módját az utcahálózat ma is elárulja. A Belvárossal érintkező ötödik kerület a Lipótváros, melyet jellemző módon általában nem elővárosnak, hanem Újvárosnak neveztek. A régi Pesttől északra, a Duna-parton, a már régen meglévő budai Vízivárossal szemközt fekvő városrész az első urbanisztikailag tervezett része a fővárosnak. A tudatos városszabályozás kezdete II. József működésével kapcsolatos. O építtette a Belvárostól jóval északabbra az Újépületnek nevezett, eredetileg többféle katonai és civil funkcióra szánt, de végül kaszárnyaként elhíresült hatalmas, négyzetes alaprajzú épületmonstrumot. Az új városrész kezdetben a városfaltól eddig az épületig terjedt. Létrejöttében az új vásártér 1785-ös kijelölése volt a döntő tényező, a Belvárostól nem sokkal északra; ennek elhelyezése kapcsán az egész városrészt megtervezték. Legfőbb jellegzetessége a szabályos, derékszögű utcahálózat, a nagyrészt téglalap alakú tömbök kialakítása. A 19. században mechanikusan alkalmazott, s ezért unalmassá vált megoldás ekkor még forradalmi újdonságnak számított. Tiszta, áttekinthető rendszer volt, jó arányú utcákat, kedvező méretű és alakú telkeket eredményezett. Ezekből a következő fél évszázadban nagyobbrészt klasszicista, kisebbrészt romantikus stílusú házakkal beépülve jött létre az ország első modern, nagyvároshoz illő urbanisztikai együttese. Az ide koncentrálódott vállalkozói rétegnek köszönhetően a dinamikusan fejlődő új városrész, a Lipótváros gazdasági fontosságban megelőzte a Belvárost, a korai magyar kapitalizmus központja és jelképe lett, később a „budapesti City" (42. kép). A városrendezés kezdetei A Lipótváros területének szabályozása volt az első városrendezési aktus Pesten, de még csak egy - habár roppant fontos - városrészre korlátozódott. Az egész városra kiterjedő szabályozás igénye valamivel később, a 19. század elején merült fel. Kezdeményezője és az urbanizáció fő inspirátora József főherceg (1796-tól 1847-ig Magyarország nádora) volt, aki szép és korszerű tartó-