Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Sipos András: Szociális középítkezések Budapesten a Bárczy-korszakban

A főváros nagy építőakciója 76 szálakékban egyszobás lakások létrehozását eredményezte (az eredeti terv legfeljebb 60 százalékot irányzott elő), és túlnyomó részüket a gyengébb minőségű telepi lakások tették ki. A társadalom tényleges viszonyai, a megcélzott rétegek fizetőképessége az olcsóság és gyorsaság mindenek fölé helyezését követelték meg. A magánbérházakhoz képest így is egyértelműen magasabb életminőséget nyújtottak a főváros lakásai. Minden lakás, a telepeken is, külön WC-vel volt felszerelve, a kétszobás lakások legtöbbjéhez fürdőszoba, a bérházakban lévő egyszobás lakásokhoz pedig közös fürdőszoba tartozott. A Százados és a Palotai úti telepeken pedig kis népfürdőt építettek. (Az 1911. évi lakásszámlálás adatai szerint a fővárosban az egyszobás lakások 14%-a rendelkezett külön WC-vel, fürdőszoba pedig az egyszobás lakások 0,3%-ában, a kétszobás lakások 24,4%-ában volt.) „Az udvarokat, szemben a fővárosban dívó általános szokással, mindenütt megnyitottuk a házban lakó gyermekek számára, úgy, hogy valóságos játszóterekké lettek ... a telepeket a kerítések mentén parkíroztuk s a lakók buzdítása végett virágversenyt is rendeztünk, aminek meg is lett a várt eredménye: a telepek lakói kis előkertekkel s virágokkal díszítik fel tornácaikat" - olvashatjuk Wildner Ödön beszámolójában.3 A

földszintes pavilonok egyhangúságát változatos homlokzati megoldásakkal, díszítésekkel, a szerénység mellett is esztétikus megjelenéssel igyekeztek ellensúlyozni. Bárczyék népnevelő koncepciójának lényeges eleme volt, hogy a szegények, sőt a hajléktalanok számára is esztétikus környezetet kell biztosítani, a számukra készülő létesítményeknél is kellő teret kell engedni a művészi szempontoknak. Ennek kiemelkedő példája az Undi Mariska falfestményeivel díszített Aréna úti Népszálló. 396 hálófülkével és 42 szobával olyan férfiak számára kínált olcsó és hangsúlyozottan kultúrált szálláshelyet, éttermében pedig étkezési lehetőséget, akik egyébként ágyrajárásra lettek volna utalva. Bárczy megnyitó beszédében utalni kényszerült a „luxuskivitelt" illető bírálatokra: „... az esztétikai szempont figyelembevétele, a festmények és egyéb művészi színvonalú berendezési tárgyak nem hívságos pompa, hanem azt a célt szolgálják, hogy meleggé és otthonossá tegyék a szállót, amely így jobban megfelel hivatásának és így inkább igazi otthon a legszegényebb emberek számára, mintha rideg, kaszárnyaszerű lenne a berendezés." A városvezetés szemléletében a szociális gondoskodás és a művészetek pártolása, a kultúra terjesztése szoros összefüggésben állt. Ezt az összhangot jelképezi a Százados úti kislakásos telep és a Hungária körúti bérháztömb közvetlen szomszédságában létesített, pavilonszerü műteremlakásokból álló művésztelep. 3 Fővárosi Közlöny, 1913. december 12. Melléklet 7.