Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Eva Offenthaler: Gázhasználat és gázellátás Bécsben

léképületek közé a kondenzátorházak, kazán- és gépházak, csövizsgáló intézet, iroda- és lakóépületek tartoztak. Ezen kívül 579 km csőhálózatot is üzemkészen előállítottak. 1899. október 25-én, az I.C.G.A.-val kötött szerződések lejárta előtt mindöösszc néhány nappal, a simmeringi gázmű készen állt az üzembe helyezésre. Megnyitására október 31-én került sor. Egyelőre csupán az 1-11 és a 20. kerületeket látta el, mivel még léteztek élő szerződések az I.C.G.A.-val és az „Österreichischen Gasbeleuchtungs-Aktiengesellschafttal". Egy 1904-ben üzembe helyezett további vízgázgyár létrehozásával a simmeringi gázmű teljesítőképességét éves szinten több mint 100 millió köbméterre lehetett növelni, 1908-ban az üzem 40 000 láng táplálására volt képes. 1909-191 l-ben létrehoztak egy második városi gázművet a Dunától északra Leopoldauban, amely a 12-21 kerületeket látta el. Végül 1912-ben a város egész területe (a hajdani Altmannsdorf, Hetzendorf, Inzersdorf és Mauer községek egy kis része kivételével) a városi gázművek hálózatára csatlakozott. Az első világháború után a technikailag elavult két gázmüvet teljesen átépítették. A második világháborúban a simmeringi gázmű erősen megrongálódott, azonban az impozáns tartályok még sokáig szolgálták eredeti funkciójukat. Csak a városi gázról földgázra való átállással helyezték üzemen kívül a B tartályt 1984 júniusában, majd mintegy két évvel később a többit. Az egykor jövőbe mutató építmény ipari műemlék lett.