Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Eva Offenthaler: Gázhasználat és gázellátás Bécsben

Brücke-t és az ehhez kapcsolódó Glacis-Allee egy részét magában foglaló területen, és amelynek során 15 lámpát állítottak fel. Míg Bécsben még csak a kísérleti stádiumban tartottak, más városokban már bevezették a gázvilágítást. London 1818-ban már 105 km gázvezeték-hálózattal rendelkezett. 1824-ben 52 angol várost láttak el gázzal, és Párizsban, valamint Hannoverben is létezett gázvilágítás. Bécsben Georg Pfendler (gyógyszerész és a kémia doktora) volt az első, aki a gáz előállításával és szolgáltatásával foglalkozott. 1828-ban rossaui „Apothekerhalle"-jában létesített egy olajgáz-előállító berendezést, amivel gázt termelt ásvány- és repceolajból, amit aztán naponta kis, hordozható tartályokban szállított ügyfeleinek. Az ehhez szükséges készülékeket Angliából hozta magával. Mivel a gázszállítás „hordozható gázlámpák" formájában körülményes volt és keveset jövedelmezett, fontolóra vette egy gázvezeték építését. Az általa alapított „Österreichische Gesellschaft zur Beleuchtung mit Gas" („Osztrák Társaság a Gázvilágításért") 1832-ben engedélyt kapott az alsó-ausztriai tartományi kormányzattól, hogy gázvezetékcsövet vezessen Bécs városába, ezt követte 1834-ben a bécsi magisztrátus engedélye, 1835 februárjában pedig használatba vették a rossaui gázműből a Herrengasseba vezető csővezetéket. Ez a csővezeték lett a bécsi gázvezeték-hálózat kiindulási pontja. 1837-ben létrejött egy másik társaság, a „Gesellschaft zur Beleuchtung mit k. k. priv. verbessertem Gas (zu Fünfhaus)", amely egy fünfhausi gázmű felett rendelkezett. Amikor a bécsi magisztrátus 1839-1840-ben fontolóra vette a gázzal való közvilágítás bevezetését, ez arra ösztönözte a társaságokat, hogy lendületesen folytassák vezetékhálózatuk kiépítését. Az „Österreichische Gesellschaft zur Beleuchtung mit Gas" 1839-ben engedélyt kapott arra, hogy világítási próbát hajtson végre a Neuer Markton (Új Piac), és felállítson két kandelábert. A kísérlet sikerült, és mértékadóvá vált a gáznak az utcai világításba való bevezetésében. Már 1838-ban felállították az első nyilvános utcai gázlámpát hat lánggal a Michaelerplatzon, és a következő években további forgalmas terek kaptak gázvilágítást. A következő évtizedekben a bécsi gázellátás fejlődésében a londoni székhellyel alapított Imperial-Continental-Gas-Association (I.C.G.A.) játszott központi szerepet. A gázgyártás területén megnyilvánuló technikai előnye (az eljárás, aminek során szenet égettek gáz előállításához, angol szabadalom) és pénzügyi fölénye révén az I.C.G.A. szinte korlátlan monopolhelyzetbe tudott kerülni. Megvásárolta a fünfhausi gázmüvet, valamint az „Österreichische Gesellschaft zur Beleuchtung mit Gas" is a tulajdonába került az összes jogaival együtt, és 1845 májusában átvette a Belváros, 1852 februárjában pedig az egész város világítását. A következő évtizedekben az I.C.G.A kiépítette az erdbergi, döblingi, belvederc-i, tábori, floridsdorfí és baumgarteni gázmüveket. 1855-ben konkurenciát kapott az „Österreichische Gasbeleuchtungs-Aktien-Gesellschaft in Wien" által, amely rendelkezett