Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Vadas Ferenc: Gázgyárak és villanytelepek Budapesten

36. kép. A kelenföldi városi villamos erőmű BTM Kiscelli Múzeum, Fényképtár mos Müvek megszervezésére csak ebben az időben került sor, ezért az építkezés adminisztratív irányítását a Fővárosi Gázmüvekre bízták. Az építész tervező itt is Reichl Kálmán volt. A fő funkciók egyetlen, összetett alaprajzú és tömegű épületbe kerültek: a villanyáram-termelés három fő technológiai egysége (a gépház, a kazánház és a kapcsolóház) mellett az igazgatósági irodákat is itt helyezték el. A turbinák számára egyhajós csarnoktér épült, erre merőleges a kazánház. A turbinacsarnok ideiglenes végfallal létesült, hogy az újabb gépek számára fokozatosan bővíthető legyen. A kazánház maga nem volt bővíthető, de mellette elég helyet hagytak szabadon a turbinacsarnokra merőleges újabb kazánházak számára. A turbinacsarnok másik végét a kapcsolóház zárta le, a kapcsolótér fölött az irodákkal. Minden oldalról más képet mutató, változatos tömegű épület jött így létre, mely könnyen, a termelés zavarása nélkül volt bővíthető, úgy, hogy az egyre nagyobb gépek elhelyezése sem jelentett problémát. (A bővítésekre a húszas, majd a harmincas években fog sor kerülni, amikor két új kazánházzal és hatalmas új kapcsolóházzal a többszörösére növekszik az együttes. Építésze 1926-os haláláig Reichl maradt, akinek művét Bierbauer Virgil folytatta, sokáig ugyanabban a korai modern gyárstílusban, később a funkcionalizmus jegyében.)