Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)
Vadas Ferenc: Gázgyárak és villanytelepek Budapesten
sekre) került sor. A társulat már korábban gondoskodott a további terjeszkedés lehetőségéről. 1869-ben megvásárolta a gyártól délre fekvő egész telektömböt, így a lóvásár területéből kialakított Ujvásártér (ma Köztársaság tér) teljes keleti oldala az övé lett. Beépítése 1872-ben kezdődött: a tér felőli oldalon tisztviselői lakóházakkal, a tömb közepén pedig egy új kemenceházzal. A beépítés második ütemében, 1874-75-ben munkás-lakóházakkal építették körbe a tömböt, majd 1875-77-ben ezek sorába építették be a gyár utolsó és legnagyobb gazométerét. Mindezeket az átalakításokat-bővítéseket a Pollack Ágostonhoz hasonlóan a korszak vezető pesti építőmesterei közé tartozó Diescher József, majd Buzzi Bódog és Kéler Napoleon végezte, a századfordulón sorra került kisebb építkezéseket pedig Pucher István. A gyártelep amellett, hogy a hazai gázipar talán legjelentősebb 19. századi létesítménye volt, a magyar ipari építészetnek is fontos alkotása. A vasszerkezet szempontjából az első kemenceház korai és viszonylag nagy fesztávú Polonceau-fedélszéke, valamint a nagyobb gáztartók teleszkópos szerkezete érdemel említést. Az építészeti megjelenés egységes volt: a századközépre jellemző romantikus gyárarchitektúra nemcsak a korai építési fázisokra voltjellemző, hanem a századfordulóra is, sőt még az 1930-as évek végén is ehhez alkalmazkodtak. Figyelmet fordítottak arra, hogy a városközpont felőli oldalon álló lakó- és irodaépületek ne keltsék ipari épületek hatását, hanem illeszkedjenek a környék lakónegyed-jellegéhez. A társulat harmadik gyára a testvérvárosok akkori területén kívül, de a mai Budapesten belül, Újpesten létesült 1872-ben. 1881 -ben lejárt a társulatnak még az induláskor Pest városával kötött szerződése. Fiabár már az 1870-es években felvetődött az igény, hogy a főváros egy saját üzemben állítsa elő a közvilágításhoz szükséges gázt, és komoly tanulmányokat is folytattak a megvalósítás lehetőségéről, a közgyűlés - a várható nehézségektől, költségektől és a kockázattól visszariadva - inkább egy új, immár a budai oldalra is érvényes, egységes szerződés megkötését választotta, azt viszont csak 14 évre kötötték. A józsefvárosi telep a bővítések ellenére sem tudta kielégíteni az 1880-as évekre jelentősen megnőtt igényeket, ezért szükségessé vált egy újabb fiókgyár létesítése. Ez 1884-ben épült Pest déli részén, a Ferencvárosban, a Duna, az összekötő vasút és a gyártelepek közelében. Terveit a vállalat ekkori építésze, Kéler Napoleon a fokozatos kiépíthetőség szempontjának figyelembe vételével készítette, a vasút-szénraktárak-kemencék-tisztítók-tároló technológiai láncnak megfelelő diszpozícióval. A tervbe vett két kemenceház egyikének kétharmada, a két tisztítóház, illetve a három gáztároló egyike épült meg az első ütemben, nyerstégla burkolatos, romantizáló „gyárstílusban". A teljes kiépítésre két újabb ütemben került sor, a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején. Az utóbbi alkalommal ammóniagyárral bővült az együttes.
