Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)
Peter Csendes: Vásárcsarnokok Bécsben
gumpendorfi csarnokot még az első világháború előtt megszüntették, és a külső kerületekben lévők sem léteznek már. A fedett vásárcsarnokok létrehozásakor nyugat-európai példát követtek. 1864-ben Rossaunál a glacis-területen egy zsibárus társulat magánkezdeményezés keretében létesített csarnokot, amelyet a kiváló építész, Heinrich Förster tervezett: ez volt a zsibáru-csarnok (Tandelmarkt). A második világháború során erősen megrongálódott, és 1948-ban lebontották. 1864/65-ben a város építtetett egy eredetileg központi vásárcsarnoknak szánt nagy vásárcsarnokot a 3. kerületben a Lastenstraße-n, amelyet az összekötő vasúttal, a későbbi földalatti vasúttal lehetett elérni. A terveket a Városi Építési Hivatalban annak igazgatóhelyettese, Karl Gabriel dolgozta ki. 4450 m2 alapterületen, derékszögű alaprajzzal képezték ki az öntöttvas támasztó pillérekkel és kovácsoltvas alkotórészekkel rendelkező téglaépítmény. A négy sarkán pavilonok helyezkedtek el, amelyek összeköttetésben álltak a központi csarnokkal. 1896-ban egy modern hűtőberendezést építettek be. A nagy csarnokból 64 m hosszú, fedett vashíd vezetett a vasúti vágányok felett a húscsarnokhoz, amelyet importált húsáruk számára hoztak létre. Ennek szomszédságában, és vele az alagsorban összekötve helyezkedett el az élclmiszercsarnok, amelyet a nagykereskedelemnek, az emeleten pedig részlegesen a kiskereskedelemnek szenteltek. A teljes csarnokkomplexum 8369 m2 területet foglalt el. A nagyvásárcsarnokot 1972-ben bezárták cs lebontották, az élelmiszer- és húscsarnokot kibővítették egy új építménnyel, amely a piaci funkciókat is átvette. A nagy vásárcsarnok mellett a 20. század elején hat fiók-vásárcsarnokkal is rendelkezett Bécs városa. Ebből kettő az 1. kerületben a falak lebontásával nyert városbővítési telkeken, a központtól keletre (Zedlitzgasse) és nyugatra (Stadiongasse) helyezkedett el, a többiek eloszlottak a 4. (Phorusplatz), 6. (Esterhazygasse), 7. (Burggasse) és 9. (Nussdorfer Straße) kerületekben. Egyedül az utolsóként említett maradt fenn napjainkig. A Zedlitzhalle, amelyet 1870/7l-ben Georg Haussmann főmérnök a várost egykor körülvevő árok (Stadtgraben) helyére tervezett, a párizsi vásárcsarnokok mintáját követte. Az ottani szisztémának megfelelően, kétemeletes pince felett, 2 m magas falazott talapzaton állították fel a vasból és üvegből készült, szabadon álló épületet. A tetőszerkezet szabadon látható volt. A csarnok 218 áruhellyel rendelkezett. 1900-ban, jelentősége csökkenvén a vásárcsarnok egy része a „Hagenbund" müvészegylet otthonává vált. A Zedlitz-csarnok a második világháborúban komoly károkat szenvedett és 1965-ben lebontották. A Stadiongassen lévő kiskereskedelmi csarnok 1880-ban jött létre az egykori Paradeplatzon mint magában álló, falazott, vas tetőszerkezetű építmény. Friedrich Paulnak, a Városi Építési Hivatal műszaki tanácsosának terve szerint készült épülete egy főhajóra és két oldalhajóra tagolódott.
