Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Peter Csendes: Vásárcsarnokok Bécsben

Peter Csendes Vásárcsarnokok Bécsben A gyorsan növekvő nagyváros ellátása, élelmezése különböző szervezési intézkedésekre kényszerítette a városigazgatást. Nem csak a szállítás biztosítása és a piaci lebonyolítás gazdaságosságának javítása számított, felügyelet alá kellett vonni az áralakulást is, valamint gondoskodni kellett arról is, hogy a higiéniai előírások megkapják a szükséges figyelmet. A város utcái ás terei évszázadokon át biztosítottak helyet a piacoknak. A sürü beépítés termék-specifikus koncentrációhoz vezetett, amire ma is számos közterület neve emlékeztet. A szükséges piaci létesítmények (standok, bódék, mészárszékek) a középkor óta a város tulajdonában álltak, amely ezeket bérbe adta. A 19. század korai szakaszában új, fontos piachelyek létesültek a város előterében, mint például a St. Marx marhapiaca délkeleten és a Kärtner Tor előtti nagy gyümölcs- és zöldségpiac, amely még mindig létezik (Gyümölcspiac - Naschmarkt). Néhány helyen még a 20. században is folyt piacozás. Szezonális jelleggel (karácsonyi vásárok) vagy különleges alkalmakkor még ma is szokásban vannak az ideiglenes piacok. A 19. század folyamán néhány peremvárosi piac (különösen Favoritenben, Meidlingben, Fünfhausban, Ottakringben vagy Währingben) a helyi elltátáson túlmutató jelentőségre tett szert, ezek még mindig működnek. 1839-ben megalakult a város vásárhivatala, a folyamatosabb piacszervezés és -felügyelet biztosítására. Megfelelő piaci rendtartásokat bocsátottak ki. A vágómarha orvosi vizsgálatának megkönnyítésére és javítására 1846-185l-ben vágóhidakat létesítettek St. Marxban és Gumpendorfban, amelyek párizsi mintát követtek. Az 1880-as években további vágóhidakat építettek Meidlingben, Hernalsban és Nussdorfban. 1880-1883-ban a st. marx-i terepen Rudolf Frey tervei alapján létesítették az új központi marhavásárteret is. Az összes létesítmény közül ez volt a legnagyobb, hossza 230 m, szélessége pedig 176 m. 1888-1892 között kibővítették, 1906-1909-ben pedig megtoldották egy sertés- és egy lóvágóhíddal. Ehhez járultak még a nagy istállócsarnokok, amelyek közül a marhacsarnok volt a legnagyobb és építészeti alkotásként a legimpozánsabb. Egy fedett utca osztja fel a szimmetrikus létesítményt, amely mindvégig egy fő- és két oldalhajóból áll. Falrészek nélkül, kovácsoltvassal tették teljessé. A