Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Vadas Ferenc: Közélelmezés és vásárcsarnokok Budapesten

lassabban és nehézkesebben követte a külföldi mintát, mint az urbanizáció más területein. A koncepció kialakulása Az 1890-es évekbeli kiépülést hosszas vajúdás előzte meg. Ötletszerűen már az 1860-as években fölmerült, az első komoly javaslatot 1872-ben tették. A Bécsben is működött Edouard Besnier de la Pontonerie magánvállalkozásként képzelte a megvalósítást, a párizsi rendszer és épületek mintájára. A városi hatóság azonban úgy vélte, hogy csak municipiális beruházásként lehet róla szó. Egyébként csak annyi történt, hogy kijelölték a csarnokok helyét: három teret Budán és hatot Pesten. 1879-ben létrehozták a közélelmezési bizottmányt Kamermayer Károly polgármester elnökletével. Ennek 1883-ban elkészült javaslata szögezte le azt az alapelvet, hogy (a külföldi tapasztalatok figyelembe vételével) központi és több détailcsarnok (azaz a kiskereskedelmi értékesítést szolgáló csarnok) egyidejű létesítése szükséges ahhoz, hogy az intézmény működőképes legyen. Elvi döntés csak 1889-ben született. A következő évben készült Lechner Lajos főmérnök-középítési igazgató tanulmánya, illetve egy másik, Czigler Győző magánépítészé, aki korábban, a Fővárosi Mérnöki Hivatal keretében már kapcsolatba került a kérdéssel. Ezekben kikristályosodott néhány alapelv: a csarnokokat a meglévő piacok közelébe kell építeni, s a megnyitáskor a környék piacait meg kell szüntetni, a város amúgyis kevés terét nem szabad a csarnokokkal beépíteni, tehát a térfalba kell épülniük. A központi vásárcsarnoknak közúti, vasúti és vízi összeköttetésre egyaránt szüksége van, ami a pesti Duna-part alsó szakaszára szűkítette az elhelyezés lehetőségeit, az ottani teherpályaudvar közelébe (ahol a Közraktárakhoz már amúgyis épült egy vasúti szárnyvonal): vagy a Kiskörút vagy a Nagykörút mellé. Végű lis az előbbi valósult meg, mert közelebb esett a városközponthoz, és mert ekkor már számítani lehetett a Ferenc József (ma Szabadság) híd megépülésére, ami által Budáról is könnyen el lehetett érni. A fiókcsarnokokból majdnem minden kerületnek szántak egyet, csak a legtávolabb eső III. és X. kerületnek nem, illetve a IX.-nek sem, mert itt épült a központi, mely saját kerülete détailcsarnoka is volt. A megvalósítás A fővárosi törvényhatósági bizottság közgyűlése 1891. május 13-án döntött a vásárcsarnok-rendszer létrehozásáról, a központi és vele egyidejűleg