Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Vadas Ferenc: Budapest vasúti hálózata és pályaudvarai

mat be kell hozni a város központjába, a fejpályaudvarokat a centrumon keresztül a föld alatt kell összekötni egymással. Nyomvonalnak a meglévő sugárutak és a kiskörút vonalát ajánlotta észak-déli irányban, és föld alatti központi átmenő személypályaudvar létesítését, s a Keleti pályaudvar megszüntetését. Ennél olcsóbb módja lett volna a hálózat átmenővé tételének a Nyugatiba és a Keletibe menő vonalak összekötése és egy nagy központi személypályaudvar létesítése a Városliget mögött. A MÁV nagy sokára elkészült tervének egyik változata ugyanezt proponálta, míg alternatívája szolidabb megoldást: csak hátrább tolta volna a Nyugati pályaudvar felvételi épületét, és egy hurokvágánnyal tette volna átmenő jellegűvé. A Keletivel kapcsolatban is ellentétes javaslatok fogalmazódtak meg, a bővítéstől a felhagyásig. A föld alatti vezetés alternatívájaként a berlini mintájú magasvasút lehetőségét vetették fel. Az első világháború előtt egyesek már a jobbpartot is bevonták a kombinációba, a vasút alagúton való átvezetésével a Duna alatt. A számtalan, egymással homlokegyenest ellenkező, részben hivatalos elképzelés egyetlen közös vonása, hogy semmi sem valósult meg belőlük, a háború után pedig aktualitásukat vesztették. Később még sokszor felmerültek a teljes budapesti vasútrendszer átalakítását célzó nagyívü javaslatok, de mind papíron maradtak. Budapest vasúthálózata ma is olyan, amilyennek a 19. század második felében kialakult.