Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Vadas Ferenc: Budapest vasúti hálózata és pályaudvarai

csarnok előképének számító párizsi Gare d'Auster! itzet követi, stílusában egyértelműen a second empire ízlését idézi, kivéve a bécsi barokk jcllrgű udvari pavilont, mely összetett, önmagában is aszimmetrikus építmény. Budapest 1875 és 1877 között emelt ezen legfranciásabb épületének fő hatáseleme a gazdagon díszített loggiás-tomyos pavilonok és a csarnok üvegfalának kontrasztja és az előtér hiánya, ami által a vonatok látványa is része az utcaképnek. A belső elrendezés a társadalmi és az utazási osztályok szerinti szeparációt szolgálta, külön várótermekkel és éttermekkel, a kor igényeinek megfelelő hosszú csarnokokkal a poggyászfeladás és -kiadás számára, külön épülettel a gyorsárufeladásnak. A MÁV központi személypályaudvara A de Serres által alkalmazott alaprajzi megoldás tipikus voltát jelzi, hogy a MÁV központi személypályaudvarának már korábban, 1872-ben elkészült tervein ugyanez a séma érvényesült, annyi eltéréssel, hogy az indulási és az érkezési oldal a szokott helyen van, főtömegében szimmetrikus a két oldal, az érkezési oldal előcsarnoka is hatalmas pavilont kap, és az udvari váróterem alig különbözik a többi pavilontól. Az épület stílusa és főleg vonatfogadó csarnoka azonban egészen más: vasoszlopok tartotta Polonceaufedélszék helyett az oldalfalakon nyugvó parabolikus ívtartók hordják a fedélszéket, a főhomlokzati üvegfalat pedig hatalmas, egynyílású római diadalív keretezi. Míg alaprajzilag az ÁVT pályaudvaraihoz hasonlít, homlokzati megoldásában a berlini Lehrter Bahnhofra emlékeztet a MÁV személypályaudvar Rochlitz Gyula által készített terve. Mivel az építkezésre csak 1881 — 1884-ben került sor, volt idő a módosításra. Az eltelt idő hosszához képest viszonylag kevés változtatást végeztek, ami előnyére szolgált az épületnek: homlokzati megjelenése könnyedebb, elegánsabb lett, habár formái így is súlyosabbak az ÁVT-éinél. Az architektonikus díszítmények sokaságával szemben nagyvonalúság, a polikróm téglaburkolattal ellentétben vakolt homlokfelület jellemzi. Noha kevésbé díszes, mint amaz, ezen jutott nagyobb szerephez a képzőművészet. A főhomlokzati diadalívet három szinten szobrokkal díszítették: a bejárat feletti párkányt a gazdasági ágakat megszemélyesítő 4 figurával, a diadalív pilonfülkéit Watt és Stephenson nagyméretű álló alakjával, a főpárkány attikáját pedig a gőz születését szimbolizáló szoborcsoporttal. A pénztárcsarnok mind a négy falára a kor jeles festőinek, Lötz Károlynak és Than Mórnak a vasúttal kapcsolatos allegorikus festményei kerültek. A vonatfogadó csarnok oldalfalait sgraffítoval díszítették. Az ugyancsak 42 m széles teret lefedő vasszerkezetet a legnevesebb magyar konstruktőr, Feketeházy János tervezte. Lz az épület elhelyezésénél fogva hangsúlyosabb eleme a városképnek, mint a csak a körút egy-egy szakaszáról látható másik: diadalíves homlokzata