Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Eva Offenthaler: A tömegközlekedés Bécsben

23. kép. A Stadtbahn Karlsplatz állomása Kortz 120. és helyi vonalakra (Wientallinie, Donaukanallinie és belső Ringlinie) osztását irányozta elő. Ez a program, amelyet az 1892. július 18-án elfogadott törvény foglalt magában, ismételt változtatásokat ért meg. Az 1895-1902 közötti időszakban végülis nyolc vonal valósult meg. A Stadbahn forgalmának igen nagy része a vasár- és szabadnapok kirándulóforgalmára esett, a belvárosi közlekedésre kevésbé használták. A már említett okok mellett nagyban hozzájárult ehhez az a tény is, hogy a Stadtbahn nem hatolt be elég mélyen az üzleti negyedbe, hogy a megállói meglehetősen távol helyezkedtek el egymástól (900-1000 méterre), csak magas lépcsőkön át lehetett megközelíteni őket, és a vonatok nem kielégítő sűrűséggel követték egymást. Mindezek felett a csaknem mindegyik vonallal párhuzamosan futó villamosok lényegesen sűrűbb forgalmukkal konkurenciát jelentettek. Nyáron, a gőzüzemmel összefüggő hátrányok miatt (hőség, rossz levegő különösen az alagúti szakaszokon) kellemetlennek bizonyult rajta az utazás, télen viszont a fűtött kocsik miatt egyesek előnyben részesítették a gyorsvasutat. Építészeti szempontból ugyanakkor a Stadbahn nemzetközi jelentőségre tett szert, ami elválaszthatatlanul összekapcsolódott Otto Wagner^ nevével. O maga is egyike volt a gyorsvasút tervezőknek és már 20 évvel a