Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Frisnyák Zsuzsa: A városi közlekedés eszközei Budapesten

épült meg a villamosvasút (1887). Az 1896-ban megnyitott földalatti pedig London után a második Európában.2 Érdekes módon, a korszerűtlen és legkevésbé kényelmes omnibusz (1832-1929 között működő) forgalma a századforduló éveiben teljesedett ki leginkább. 1900-ban 48 db, egy év múlva már 122 omnibuszkocsi járta a város utcáit. A járatok elsősorban a város szórakoztató (színházak, orfeumok, mulatók) és kiránduló pontjait (budai hegyvidék) érintették. A csak „mérsékelt ügetésben" haladó omnibuszokat karlengetéssel lehetett megállítani. Az 1866-tól működő lóvasút utasforgalma - eltekintve az 1874-1880 közötti időszaktól - egyenletesen emelkedett. A hangos kürtszóval robogó lóvasutak szállítják az utasokat a terjeszkedő város egyre távolabbi végpontjai felé. A járatok irányát más és más szín-összeállítású zászlókkal jelezik. A lóvasút és villamosvasút fejlődésében 1896-ban döntő fordulat következik be: ebben az évben a villamos már 130 km hosszú vágányhálózaton mintegy 27 viszonylaton közlekedik, a lóvasutak forgalma pedig drasztikusan visszaesik. 1895-ben még 23 millió utast szállítanak, 1896-ban alig 300 ezret. A villamosvasúti társaságok külön nyári és téli menetrendet készítettek. A legsűrűbb járat percenként indult, a legritkább 10 percenként. A századforduló fővárosának utcaképéhez szervesen hozzátartozik a sűrű vonalhálózattal rendelkező, sárga és barna villamoskocsik látványa (50. kép). A bérkocsi-állomásokon egyfogatú konflisok és kétfogatú gumirádlis fiákerek várták a közönséget. A kövezett, aszfaltozott utcákat, a Duna-hidakat gázlámpák világították meg, A belvárosban a trachit kocka- és terméskőburkolat volt elterjedve. A nagy forgalmú utcákat (Nagykörút, Kerepesi út, Üllői út stb.) gránit kövezet borította. Aszfaltozva volt a Kossuth Lajos utca, Váci utca. Zajcsökkentés érdekében 10 cm magas impregnált fakockákkal fedték le az Andrássy utat, a Lánchidat, a Margit-hidat és a Fürdő utcát. Az utcákat hordós kocsikkal öntözték és lóvontatta seprőgépekkel takarították. A járműhasználat jellemzői A városlakóknak a 19. század utolsó évtizedeiben, a rendkívül rövid idő alatt lezajló technikai átalakuláshoz fűződő hétköznapi viszonyairól a napisajtóból alkothatunk képet. Melyek azok a magatartásformák, melyek leginkább felbukkannak a híradásokban? A panaszkodó, kritikus és a lelkesedő, rácsodálkozó attitűd egyaránt megfigyelhető. Egy-egy járműben különböző társadalmi helyzetű, eltérően szocializálódott emberek zsúfolódtak. A járműhasználat kísérőjelenségei a türel-2 A földalatti megépítéséért lobbizók egyik érve az volt, hogy ilyen földalatti vasúttal sem Párizs, sem Bécs nem dicsekedhet. A magyar főváros mércéje ebben az esetben Párizs és Bécs.