Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Eva Offenthaler: Bécs hídjai

egyenként két, egymás felett elrendezett lánckötélből álltak, amelyekre a függesztő-rudakat erősítették. A 71 m hosszú híd korlátjait régi flintákból készítették. Az építési költségek fedezésére minden gyalogostól 1 krajcár vámot szedtek be. Csak 40 évvel később, 1865. október 3-án szüntették meg ezt a hídvámot. A híd a Monarchia összeomlásáig megőrizte nevét, ekkor Rotunda-híddá nevezték át. Az 1873-as világkiállítás idejére várt forgalomnövekedésre készülve, 1871—1872-ben elhatározták a híd újjáépítését. Az építési vállalkozók Wegerer, Kistlin és Battig terveinek megfelelően egy masszív vasból való közúti lánchidat építettek, a kivitelezést a Witkowitzer Werke vállalta el. 1902-ben a villamosvasutat is átvezették a hídon. Kleine Ungarbrücke Ezt a Wien folyó felett vezető gyalogosátkelő-hidat 1898-ban az egykori Tegetthoffbrücke részeiből építették fel, és ezáltal korai példát nyújt az „újrahasznosításra." Az elődhidat 1870-1872-ben hozták létre a Johannesgasse magasságában, ezt azonban le kellett bontani, mivel a folyómedret ezen a területen beboltozták. Ennek a hídnak a régi, Belgiumból származó vasrészeit az új építkezésnél részlegesen újból felhasználták, az új vasmunkákat az Anton Biró cég végezte el. A szerkezeti elemek mellett a díszítőelemeket, a gazdagon díszített korlátot, a régi kandelábereket és a híd végein a kő mellvédeket is újra felhasználták. 1899. április 28-án történt meg az ünnepélyes névadás. A hidat az építés-korabeli helyzete miatt Markthallenbrücke-nek „Vásárcsarnok-hídnak" nevezték. A 1 1,57 m széles híd ekkoriban a Stadtparktól a központi vásárcsarnokhoz vezetett, és meghosszabbításában közvetlenül a 3. kerületi Ungargasse-ba. Ma műemlékvédelem alatt áll. Radetzkybrücke A szintén műemlékvédelem alatt álló Radetzkybrücke az utolsó átkelő a Wien folyón annak a Duna-csatornába való betorkollása előtt. A szecesszió idejéből származó kevés műszaki vasszerkezet közé tartozik. Helyén eredetileg egy fahíd állt, amely 1851-ben áldozatul esett az árvíznek, és 1854-55-ben egy falazott híddal pótoltak. A Wien folyó szabályozása során határozták el az új híd építését. Kétjármú vashídnak építették meg 1899-1900 folyamán egy kőből való középső pilléren. Az építészeti kialakításhoz tartozott két kő világítótorony is, amelyek azonban csak 1908-ban készültek el és nem maradtak fenn. Az 1945-ben megrongálódott hidat 1952-ben nyitották meg újra. Városépítési szempontból különleges jelentősége a sziluett-hatás a Wien folyón és a Duna-csatorna jobbpartján. Augartenbrücke Miután IL József 1775-ben megnyitotta az Augartent, az újonnan létrehozott „Neue Gasse-t" egy fa cölöphíd, a „Neue Brücke" által összekötötték Rossau-val. Ezt a franciák által 1809-ben felégetett hidat 1829-ben pótolták egy újjal, amely 1872/73-ban adta át helyét