Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)
Szabó Csaba: Budapest hídjai
becikkelyezéséről" alapján a Lánchíd 21 évvel az átadása után a magyar állam tulajdonába került.18 Az 1870:X. törvénycikk rendelkezéseinek megfelelően a Közmunka-és Közlekedésügyi Minisztérium 1871 májusában pályázatot írt ki egy új Duna-híd létesítésére. A neves angol, német, osztrák, francia és magyar építészek 43 tervet nyújtottak be, amelyeket a 13 tagból álló bíráló bizottság értékelt. A győztes pályamunkának elsöprő szavazattal (11:1) választották Ernest Gouin (1815-1885) párizsi építész tervét. Elképzelése szerint a híd tengelye a Margit-sziget déli csúcsához közel épült, ami később lehetővé tette egy szárnyhíd építését a szigetre. A híd a tengelyhez képest 150 fok töréssel, mindkét folyamágra merőlegesen futott. A két félhídra három nagy medernyílás és a rakpartot áthidaló egy-egy kisebb partinyílás jutott. A hídnyílások hossza (a budai oldal felől) 23,00 + 72,00 + 81,20 + 87,20 + 88,12 + 82,67 + 73,46 + 23,00 méter. A híd teljes hossza a jobb és balparti rakpart szélétől mérve 607,12 méter. A híd szélessége 16,84 méter (a kétoldali gyalogosforgalom számára 5,78, a kocsiforgalom számára 11,06 méter).19 1872 augusztusában kezdődtek a pilléralapozási munkálatok. A Lánchíd pillérépítéséhez hasonlóan cölöpöket vertek egymás mellé szorosan négyzet alakban. Az így keletkezett aknából kiszivattyúzták a vizet, mélyítették a mederalap számára, majd megkezdték a feltöltést. A munkát jelentősen késleltette a Duna magas vízállása, de 1873 októberére minden alap elkészült. A pillérek falazása után a díszítőmunkát Adolphe Thabard (1831-1905) párizsi szobrász végezte. 1874 tavaszán indították az első vasszerkezeti szállítmányt Párizsból. Az összeszereléshez egy cölöphidat építettek előbb a pesti, majd a budai Duna-ágban. 1875 októberében készen állt a pilléreket összekötő vasszerkezet. A rakparti áthidalásokhoz a vasszerkezetet a Magyar Államvasutak Gépgyára készítette el.20 A hídba összesen 5012 tonna vasat építettek be. Az összköltség 5 051 000 forint volt. A hidat előbb 1876. január 30-án, majd február 21 -én tervezték átadni a forgalomnak, de az áradás okozta kisebb megrongálódások miatt, végül csak 1876. április 30-án délben nyitották meg.21 A Margit-híd nemcsak a Duna két partját volt hivatva összekötni, hanem a partokat a Margit-szigettel is. Ehhez először az akkor még különálló Festőszigetet (vagy Budai kis szigetet) kellett feltöltéssel a Margit-szigethez kapcsolni. Az 1899:VII. törvénycikk rendelkezett „a székes fővárosi Margit-hídnak a Margitszigettel való összekötéséről". A törvény indoklá-18 Uo. 162-165. 19 HARGITAI JENŐ: A Margit-híd építési, szélesítési, újjáépítési és felújítási munkáinak története. Budapest, 1978. 5. 20 E. MIHÁLY IDA: A Margit-híd. Budapest, 1964. 16. 21 GÁLL IMRE: A budapesti Duna-hidak. Budapest, 1984. 54-56.
