Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Peter Csendes: Város és technika. A tudomány eredményei és a városfejlődés

(Becs város földje annak kiképződése, állapota és a polgári élettel való viszonyai tekintetében) című könyve. Gyakorlati alapkutatást és új tudományos ismereteket társadalmi jelentőségüket előtérbe állítva mutatott be. A precíz geológiai vizsgálat teremtett alapokat a közlekedési, vízvezetéki és mélyépítési nagyberuházások megvalósításához, de a növekvő lakosságnak megfelelő új temetők elhelyezésének megoldásához is. A nagyszabású lakásépítés és a mérnöki építmények számára fontos előfeltételt képezett az épületstatika fejlődése, aminek terén különösen nagy érdemeket szerzett Georg Rebhann a Politechnikumban, aki elsőként végzett terhelési próbákat. 1878-ban hozták létre a városi terhelésvizsgáló intézetet, amelyet végül az építési hivatal részlegeként intézményesítettek. Eduard Sueß (1831-1914) kétségkívül kiemelkedő helyet foglal el az osztrák tudománytörténetben. 1857-ben a paleontológia rendkívüli tanárává nevezték ki a Bécsi Egyetemen, később a geológia professzora lett, és ő volt a modern földtudományok egyik megalapozója. Nemzetközileg elismert tudósként és a Császári Tudományos Akadémia elnökeként, készséggel állította ismereteit és képességeit a köz szolgálatába. Bécs számára legjelentősebbek az első hegyi forrásvíz-vezeték létesítése (1870-1873) és a Duna szabályozása (1869-1875) érdekében tett erőfeszítései voltak, melyekért díszpolgári címet kapott. Sucß tagja volt a bécsi községtanácsnak, aktívan részt vett bizottságainak tevékenységében, emellett az alsó-ausztriai tartománygyűlés és a tartományi választmány tagja volt, ahol kiváltképpen a művelődéspolitika terén működött. Végül beválasztották a Birodalmi Tanácsba. Sueß-nel idősebb volt Adam Burg (1797-1882), a bécsi Politechnikum igazgatója, a Császári Tudományos Akadémia alelnöke. Matematikus volt, mechanikával és géptannal foglalkozott, mindazonáltal különösképpen a technikai haladás népszerűsítése terén szerzett érdemeket. O is tagja volt a községtanácsnak. Egy másik úttörő jelentőségű tudós, Leander Ditscheiner (1839-1905), a Műszaki Főiskola professzora, akinek az optika és az elektromosság volt a szakterülete, szintén a bécsi községtanács tagja volt. A várospolitikai életben azonban kiváltképp az építésügy képviselői vállaltak részt, például August Sicard von Sieardsburg, Ludwig Förster, Rudolf May reder, Wilhelm Stiaßny és Carl Hasenauer, hogy csak a legkiválóbbakat említsük a bécsi községtanácsban jelen lévő számos építész és építőmester közül. Heinrich Ferstel, Friedrich Schmidt és Theophil Hansen építészeket éppúgy, mint Rudolf Eitelberger művészettörténészt és a Művészeti és Ipari Múzeum igazgatóját munkásságuk elismeréseként a város díszpolgáraivá avatták. A városkép nagyszabású átalakulása ebben is visszatükröződött. A magasabb fokú műszaki képzés fejlesztése 1848 után, amely egyre nagyobb mértékben igényelte az elmélyült szakmai specializációt, Bécsen túlmutató jelentőségűnek bizonyult. Mind az egyetem természettudományi