Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

3. A főváros és a kormány közti konfliktus kiéleződése. A főváros királyi biztost kap. A királyi biztos tevékenységének kezdete

nem került szavazásra, mivel a napirenden nem szerepelt, s az indítványt Dósa a közgyűlés folyamán nem újította meg.

35 A közgyűlés határozatának végrehajtására a tanács az előkészületeket már a határozat hitelesítése előtt megtette, azért, hogy a hitelesítés után a határozat késedelem nélkül végrehajtható legyen;

36 ugyanakkor viszont a fővárosi függetlenségi körök január 28-án tartott értekezletükön - annak ellenére, hogy a január 27-i közgyűlés az ellenzéki városatyák által megfogalmazott indítványt fogadta el - tiltakoztak a közgyűlés határozata ellen, megalkuvásnak minősítették azt - éppenúgy mint a „kormánypárti" Simonovics -, s felhívták mindazokat a bizottsági tagokat, akik a „paktummal" nem értettek egyet, hogy a közgyűlés határozatát fellebbezzék meg. Céljuk ezzel - mint mondották - a kormány színvallásra kényszerítése volt.

37 Más valóban nem is lehetett, hiszen a közgyűlés a határozatot - önkéntes adóbefizetések visszautasítására vonatkozó részén kívül - fellebbezésre való tekintet nélkül végrehajtandónak mondotta ki. A határozat ellen azonban nem valamelyik ellenzéki városatya, hanem a Hűvös-csoporthoz tartozó Földes Árpád nyújtott be fellebbezést. A közgyűlési határozatot Földes jogilag tarthatatlannak mondotta, majd arra mutatott rá, hogy a határozat végrehajtása esetén sem sikerül a kívánt célt - ti. egyrészről a tisztviselőknek a kormány megtorló intézkedéseivel szembeni biztosítását, másrészről az önként befizetett adók beszolgáltatásának lehetetlenné tételét elérni. Ezért felkérte a polgármestert a közgyűlési határozat végrehajtásának függőben tartására s fellebbezésének a belügyminiszterhez való felterjesztésére.

33 Földes fellebbezését február 6-án terjesztette fel a főváros a miniszterhez,

39 akit azonban a főpolgármester már január 31-én tájékoztatott a történtekről; mégpedig azzal, hogy egyelőre még sem a januári 20-i leiratnak, sem a január 27-i közgyűlési határozatnak a végrehajtására nem került sor.

40 A belügyminiszter a közgyűlési határozatra, illetve a főpolgármester jelentésére hivatalos formában egyáltalán nem válaszolt, s a várható retorziókról is csak napok múlva jelentek meg hírek a napilapokban; ezek szerint a miniszter nem szándékozott a közgyűlési határozat felterjesztését bevárni, hanem - mivel a január 20-i rendeletben megszabott nyolc napos határidő közben letelt - haladéktalanul felszólítja a polgármestert, hogy az adókat 24 óra leforgása alatt szolgáltassa be az állampénztárba; az utóbbi viszont a február 8-i tanácsülésen állásáról való lemondását akarta bejelenteni, mivel a közgyűlés határozatával semmiképpen nem kívánt szembekerülni. Más hírek viszont arról szóltak, hogy a miniszter sürgető rendeletének leérkezte után ismét rendkívüli közgyűlést hívnak majd össze; s ezen aztán megadják a polgármesternek a felmentést, illetve kimondják, hogy a polgármester az erőszaknak engedve kiadhatja az adókat. Ismét más hírek a főpolgármester közeli felmentéséről és kormánybiztos, illetve királyi biztos kiküldéséről szóltak, s ez utóbbiak feladatát a kormányrendeletek végrehajtásában, valamint a renitens tisztviselők felfüggesztésében jelölték meg. Voltak azonban elképzelések arról, is, hogy a biztos feladata csupán az új főpolgármester megválasztása lesz. Némely hírforrások a kiküldendő biztos személyéről is tudtak: kormánybiztosként Kafka László belügyminisztériumi tanácsost, királyi biztosként pedig Rudnay Bélát emlegették; s szó volt arról is, hogy a kormány az újabb közgyűlési határozat haladéktalan megsemmisítésével válaszol a fővárosnak, s hogy válaszával addig részben a folyamatban levő tárgyalások, részben Halmosné halála miatt várt.

41 Időközben a tanács - a február 8-i tanácsülésen - intézkedett a január 27-i közgyűlési határozat 87