Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

1. Az 1905-1906. évi politikai válság előzményeiről. Budapest székesfőváros a válság előestéjén

Légszesz Társulat és a főváros, illteve más, lényegében közszolgáltatási üzemek szerepét be­töltő vállalkozások (fürdők, szemétfuvarozás stb.), valamint a főváros kapcsolata is, hiszen ezeknek a vállalatoknak az üzleti érdekei ugyancsak érvényesültek a várospolitikai döntések­ben. Azt a korábbi megállapításunkat, hogy a gazdasági érdekkörök és a politikai csoportosulások nem feleltek meg egymásnak egyértelműen a főváros törvényhatósági bizottságában, az el­mondottak feltétlenül alátámasztják, s a kép további árnyalását is lehetővé teszik. Kitűnt, hogy a legnagyobb befolyást a tárgyalt időszakban - közvetlenül vagy közvetve - a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank körül tömörült gazdasági csoport gyakorolta a főváros közgyűlésein. A többségi városatyák az V., a VI. és VIII. kerületből zömükben, a többi kerületekből többé­kevésbé szórványosan ehhez a csoporthoz tartoztak. Kapcsolataikra azonban a többi, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal szoros üzleti viszonyban levő nagybankokkal, illetve ezeknek a bankoknak a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal való kapcsolatára, bár vázlatosan, de ugyan­csak utaltunk. A nagybankok, illetve ezek közgyűlési érdekképviselői a közgyűlési többségen belül eléggé elkülönülő réteget alkottak. Szorosan együttműködtek azonban velük - gazdasá­gilag is, s a főváros törvényhatósági bizottságában is -, ugyanakkor viszonylagos önállósággal rendelkeztek az Ehrlich-csoport, továbbá az I., a II., a III., IX. és a X. kerület többségi bizottsági tagjainak egyes csoportjai. Az ellenzéki csoportok közül a Demokrata Párt tagjai elsősorban az Ehrlich-csoport tagjaival működtek együtt az üzleti életben, valamelyes közvetlen üzleti kapcsolatuk azonban a nagybankokkal is volt. A sasköri városatyák a Pesti Hazai Első Takarék­pénztár körül tömörültek. A Pesti Hazai Első Takarékpénztár és a többi nagybank kapcsolataira itt már nem kell külön utalnunk, ám a sasköri bizottsági tagoknak és a többségi városatyák IV. kerületi csoportjának - amint ezt ugyancsak próbáltuk érzékeltetni - voltak szűkebb, mond­hatnók a kerületen belül érvényesülő üzleti kapcsolatai is. Végül némi kapcsolata a legjelentő­sebb üzleti körökkel Bernát István személyén keresztül a Szabad Polgári Pártnak is volt. A Szabad Polgári Párt egyik tagja - Szebeny Antal - ugyanakkor igazgató tanácsi tagja volt, a Néppárthoz közelálló Szent István Társulat Kiadóhivatala és Könyvkereskedése Rt.-nak, valamint a Stephaneum Nyomda Rt.-nak. Az elmondottakból természetesen messzemenő következtetések semmiképpen sem vonhatók le, a közép- és kisburzsoáziának azt a már említett, s később még több alkalommal szóba kerülő törekvését, hogy ti. a maga sajátos csoportérdekeit a finánctőkével szemben egyre hatéko­nyabban érvényesítse, s amelynek országos vonatkozású politikai konzekvenciái a Független­ségi Párt politikájának támogatásában, de legalábbis az ország gazdaságilag függő helyzete valamelyes lazításának követelésében manifesztálódtak, várospolitikai vonatkozásban pedig vagy önálló pártalakítási törekvésekben, vagy - mint a Saskör esetében - egy városi kerületen belüli hegemónia megszerzésének kísérletében jelentkeztek, az általuk felvázolt tények is bizo­nyítják, hiszen egyértelműen utalnak arra, hogy a közép- és kisburzsoázia csak mint a nagytőke gazdasági függeléke juthatott el, de ilyenként el kellett jutnia és el is jutott egy olyan fokra, amikor harcba indulhatott, s harcba is kellett indulnia a maga különérdekeinek fokozatosabb érvényrejuttatásáért. Az egyes politikai csoportok, illetve személyek állásfoglalását természete­sen nem csak a vázolt gazdasági struktúrában való elhelyezkedésük, de számos egyéb, itt rész­letesen ugyancsak nem tárgyalható, ideológiai és más hasonló jellegű tényező is befolyásolta. 30

Next

/
Thumbnails
Contents