Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

1. Az 1905-1906. évi politikai válság előzményeiről. Budapest székesfőváros a válság előestéjén

A dualizmus közel egy évtizede tartó, hol felszínre törő, majd lappangó válsága 1905 első felében kormányzati válsággá szélesedett. A januári választásokon a Szabadelvű Párt megbukott, a két hónappal korábban megalakult ellenzéki pártkoalíció régen áhított, ám nem remélt győzelmet aratott. A választások után Tisza István és kormánya azonnal beadta lemondását az uralkodónak; a kormányalakítási tárgyalások azonban Ferenc József és a koalíció között nem vezettek eredményre. Az uralkodó is, a koalíció is mereven ragaszkodott álláspontjához: az előbbi a monarchia haderejének feltétlen egységéhez, az utóbbi katonai követeléseinek realizálásához. A király az így kialakult helyzetben a lemondott Tisza-kabinettel vitette egyelőre tovább a kormányzati ügyeket; ám ez a megoldás csak ideiglenes lehetett. Az uralkodó osztályoknak feltétlenül szilárd elnyomó apparátusra volt szüksége, annál is inkább, mert az elnyomott osztályok harca mind nagyobb méretekben kezdett kibontakozni: szerteáradó sztrájkhullám borította el 7