Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

2. Budapest székesfőváros csatlakozik a nemzeti ellenálláshoz

eltérés van; az Egyetértés ugyanis arról tájékoztatta olvasóit, hogy november 2-án a tanács tárgyalta az ügyosztályi javaslatot, s az ügyosztályi előterjesztésben foglaltatott az, hogy a leiratot minden kommentár nélkül tegyék át az elnökséghez, s az terjessze azt, ugyancsak minden megjegyzés nélkül, a közgyűlés elé mint egyszerű kormányleiratot. Az Egyetértés tudósítása azonban téves, az ügyosztályi előterjesztés az októberi kormányleiratnak az Intő Szózathoz hasonló elbírálását ajánlotta. Ez esetben feltételezhetően a Pesti Hírlap tudósítójának van igaza, aki - kissé maliciózusan - azt jegyzi meg: Márkusék valószínűleg arra számítottak, hogy a közgyűlés megnyitásakor még csak néhány városatya lesz jelen a közgyűlési teremben, s az elnöki előterjesztésekre általában azok sem szoktak odafigyelni. (PH. 1905 november 3.) Ebből a megjegyzésből viszont arra következtethetünk: Márkusék eljárását az októberi kormányleirattal kapcsolatban olyan lépésként értékelték, mint amelynek célja az, hogy a leiratot - mivel annak ebben az esetben közgyűlési „következményei" nem igen lehetnek - a közgyűlés által elfogadottnak tüntessék fel. Ez esetben viszont, lévén az Intő Szózat és az októberi kormányleirat lényegében azonos tartalmú, a közgyűlésnek az Intő Szózattal szembeni állásfoglalása is voltaképpen élét vesztette volna. A két kormányleirat azonban végül is együtt került a közgyűlés elé, s az mindkettővel szemben állást foglalt. 104 BFL. Pm. Ein. biz, 1905:183. Megjelent: FK. 1905 november8. Ld. még: N. 1905 november4, BpN. 1905 november 4, E. 1905 november 4, H. 1905 november 5. Közli: Budapest Közigazgatása 1905-ben 31. 105 A rendeletnek a főpolgármesterhez megküldött példányát s a kísérőleiratot Id.: BFL. Föpm. Ált. ir. 1905: 714. 105 Uo. Pm. Ein. biz. 1905:183. Megjelent: FK. 1905 november8. Ld. még: E. 1905 november 9. Közli: Budapest közigazgatása 1905-ben 31. A kérdéshez ld. még: N. 1905 november 5. Sajátos azonban, hogy addig, amíg a belügyminiszteri rendelet kifejezetten arról beszél, hogy a június 28-i közgyűlési határozatnak „az önként befizetett állami adók állami pénztárba való beszállításának eltiltására" vonatkozó részét semmisítette meg. Halmos a főpolgármesterhez intézett jelentésében arról ír, hogy a belügyminiszter a fenti határozatnak azt a részét semmisítette meg „amely szerint a közgyűlés kimondotta, hogy az országgyűlésileg meg nem szavazott adókat a jelen kormánynak nem bocsátja rendelkezésére, a tanácsot és az annak élén álló polgármestert pedig az ezek iránt netán kibocsátandó kormányrendeleteknek végrehajtásától eltiltja". Ebben az esetben Halmos torzítva ismertette a tényállást. A belügyminiszter rendelete kifejezetten a közgyűlési határozatnak azt a ki nem mondott, de ténylegesen bennerejlő rendelkezését semmisítette meg, amely az önként befizetett adóknak az állampénztárba való beszolgáltatását tiltotta meg a tisztviselőknek; s ha az önként befizetett adók valóban „országgyűlésileg meg nem szavazott adók" voltak is, azok visszatartására - mint erre a bevezető fejezetben Sarlós Béla hivatkozott munkája alapján utaltunk - a törvényhatóság nem volt jogosult. Az önkéntesen befizetett adók beszolgáltatása törvényes kötelessége lévén a törvényhatóságoknak, a kormány, mint ezt Sarlós Béla kimutatja, olyan értelmű rendeletet nem adott ki, s nem is kellett kiadnia, amelyben az önként befizetett adók beszolgáltatását követelte volna. Az önkéntes adók visszatartását kimondó határozatok megsemmisítése viszont jogos volt a kormány részéről. 107 N. 1905 november 5, BpN. 1905 november 5. Vö. :E. 1905 november 9. 72