Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)
2. Budapest székesfőváros csatlakozik a nemzeti ellenálláshoz
25 BFL. Tan. jkv. 1905 július 13. 26 Uo. Tan. ir. 1905-VI-1940 és uo. 1899-1-468, FK. 1905 július 21. 27 BFL. Tan. ir. 1905-VI-1816, FK. 1905 július 21. A július 13-i tanácsülésről ld. még: N. 1905 július 14, H. 1905 július 14, BpN. 1905 július 14, E 1904. július 14. 28 Erre vonatkozóan Id.: N. 1905 július 22, PH. 1905 július 22. Márkus különben több ízben is kifejtette álláspontját ebben az ügyben, s igen részletesen beszélt ezekről a kérdésekről - mint erről a későbbiek során még szó lesz - az 1906 február 17-i közgyűlésen. Ekkor elmondott beszédétid. FK. 1906 február 20. Közli: Budapest Székesfőváros Közigazgatása az 1906-1907. évben. A székesfőváros közigazgatási évkönyveinek V. kötete. Bp. 1909 (a továbbiakban: Budapest közigazgatása 1906-1907-ben) 23. skk. 29 Ld. erről: BpN. 1905 július 5, E. 1905 július 5, H. 1905 július 6. 30 E. 1905 július 6. 31 H. 1905 július 6. 32 E. 1905 július 7, BpN. 1905 július 9. 33 Ld. erről a Népszava 1905 július 2-i számának „A passzív ellenállás" c. vezércikkét (vö.: Nemes i. m. i. h. 21. sk.), valamint a „Lukács László az adómegtagadásról" c. cikket a Pesti Hírlap 1905 augusztus 30-i számában. Lukács László volt pénzügyminisztert a király az adók megtagadásának ügyében hallgatta ki. A kihallgatás után Lukács újságírók előtt nyilatkozott a kérdésről, s kijelentette: az adók megtagadásával a koalíciónak semmit sem sikerül elérnie, „csupán nagy sebeket ejt az ország testén". Ez viszont - tette hozzá - bizonyosan nem célja az ellenzéknek. Az adómegtagadási akció eredményeképpen egyébként 1905 második felében az adók hátraléka országos viszonylatban 100 millió koronára nőtt. Az egyenes adókból származó bevételkiesés az egész év folyamán mintegy 140 millió koronányi összeget tett ki, a közvetett adókból származó bevételi kiesés pedig megközelítően 40 millió koronára rúgott. Az 1905. évi 1 milliárd 200 milliónyi bevételi előirányzatból így közel 180 millió korona nem folyt be az állampénztárba. Ez persze nem túl jelentős összeg, az egyenes adókból származó bevételi kiesés azonban eléggé számottevő, tekintve, hogy 1905-re egyenes adókból 217 millió korona volt az előirányzott bevétel. Ld. ezekre vonatkozóan: Nemes: i.m. i.h. 10., valamint: Magyarország története IV. kötet. Magyarország Története 1849-1918. 411. A főváros területén 1905-ben 13 292 606 korona 89 fillérrel volt kevesebb az állami adókból származó bevétel, mint 1904-ben, 1906 januárjában pedig 250 ezer koronával kevesebb, mint 1905 januárjában (jóllehet már ekkor is költségvetésen kívüli állapot volt), s az adóhátralék összege 1906 februárjáig hónapról hónapra folytonosan növekedett. A fővárosi adópénztárak bevételei két ok miatt is csökkentek. Egyrészt azért, mert az adófizetők egy része az ellenállás meghirdetésére hivatkozva megtagadta állami adójának törlesztését; másrészt, mert az adózók egy másik - jelentős - része a főváros megkerülésével közvetlenül az állampénztárba fizette be állami adótartozásait. Állami adókat természetesen az ellenállás meghirdetése után is fizettek be a főváros adópénztárainál is. Akik adófizetési kötelezettségeiket teljesíteni akarták, politikai meggyőződésüknek megfelelően törlesztették adójukat vagy közvetlenül az államnak, vagy a fővárosi adópénztáraknál. A főváros 1905 júliusában egyébként mindössze 127 korona állami egyenes adót szállított be az állampénztárba. 1906 februárjáig 68
