Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

2. Budapest székesfőváros csatlakozik a nemzeti ellenálláshoz

megegyezés lehetőségében, s éppen ennek sikere érdekében kívánt minden olyan lépéstől tartózkodni, amely ezt a megegyezést nehezítette volna. Ezt a feltételezést látszik alátámasztani az a tény is, hogy a szabadságáról augusztus elején visszatérő Márkus

73 - jóllehet hivatalát augusztus 7-én már átvette 74 - felterjesztését a hónap közepe előtt valóban nem küldte el a miniszternek. Ugyanakkor a sajtónak adott nyilatkozatában cáfolta azokat a híreket, hogy politikai magatartását illetően a belügyminisztériumtól vár utasításokat. Erre neki nincs szüksége - mondotta -, mert megvan a maga álláspontja, amely világosan megszabja számára a követendő politikát. Kijelentette, hogy tiszteletben tartja a törvényhatóság jogait, s szigorúan ragaszkodni fog a törvények megtartásához; arról azonban nem volt hajlandó nyilatkozni, mit tesz, ha a közgyűlés ragaszkodik határozatához, s a kormány törvényességét feszegető kérdésekre sem adott választ.

75 Az ellenállás hullámai időközben a főváros tisztviselői karán belül is újra magasra csaptak: közeledett az augusztusi járandóságok kifizetésének időpontja. A tisztviselők egy része megállapodott abban, hogy tiltakozik állami adójának levonása ellen; illetve - nehogy az exlex állapot megszűnte után anyagi nehézségeik támadjanak - úgy határoztak: ezeket az összegeket átadják hivatali főnökeiknek, a kamatokat pedig a 48-as honvédek segélyezésére fogják fordítani.

76 Ez esetben tehát a tanács július 13-án hozott határozatának megfelelően jártak el; többen azonban nemcsak az állami adó levonása, de a fizetési nyugták felülbélyegzése ellen is tiltakoztak. Ekkor azonban - ugyancsak a tanács július 13-i határozata értelmében - a számvevőség figyelmeztette az érdekelteket: bélyegtelen nyugtákra nem adja ki a fizetéseket.

77 A tisztviselők így kénytelenek voltak fizetési nyugtáikat felülbélyegezni. A nyugtabélyegek ügyében ezért újabb akció indult meg, részben újra Lung tanácsnok kezdeményezésére; a nyugtabélyeg-illeték lerovása ellen küzdők tábora azonban külső segítséget is kapott, mégpedig egy Ludwig Rezső nevű ügyvéd személyében. Ludwig a közgyűléshez fellebbezett a tanács vonatkozó határozata ellen,

78 Lung pedig a jog-, ipar- és rendészeti ügyosztály nevében fordult hosszabb előterjesztéssel a tanácshoz.

79 Ludwig is, Lung is azért támadták a tanácsi határozatot, mert azt a törvényekkel ellenkezőnek minősítették. Ludwig azzal is érvelt a tanácsi határozat ellen, hogy az egyenesen szembehelyezkedett a közgyűlés ellenállási határozatával. Lung pedig azt fejtegette, hogy „a törvényhozás által. . . meg nem szavazott állami költségvetés keretében az adók, illetékek, bélyegek, vámok között különbség nem tehető", s ezért az „illetékek, bélyegek utáni jövedelem éppúgy nem szedhető", mint ahogy az „egyenes adó" sem szedhető. Lung végül kérte, hogy amennyiben a tanács nem hajlandó a nyugtabélyegilleték lerovását megtiltani, úgy előterjesztését a tanács tekintse fellebbezésnek, és terjessze azt a legközelebbi közgyűlés elé. Ludwig, valamint Lung fellebbezését, illetve előterjesztését a tanács ismét a tiszti főügyésznek adta ki véleményezés végett. Fülepp az augusztus 18-án kelt előterjesztésében Ludwig fellebbezését formai okok miatt nyilvánította elutasítandónak. Lung előterjesztésével kapcsolatban pedig azt fejtette ki, hogy jóllehet Lungnak az adókról és illetékekről tett megállapítása helytálló, a tanács mégis helyesen járt el ebben az ügyben, mivel a főváros vagyoni érdekeit tartotta szem előtt, s éppen emiatt nem is került a június 28-i határozattal sem ellentétbe. És mert véleménye szerint a fővárosi tisztviselők nyugtabélyegei révén a kormánynak jutó csekély összeg „a nem50