Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

1. Az 1905-1906. évi politikai válság előzményeiről. Budapest székesfőváros a válság előestéjén

jelent meg Dolmányos István: A koalíció az 1905-1906. évi kormányzati válság idején című (Bp. 1976) munkája is. Az érintett kérdések természetesen egyetlen vonatkozásban sem voltak ebben a vázlatos fel­sorolásban megoldhatók; különösen is szükséges lenne a fővárosi törvényhatósági bizottság összetételével, szerepével stb. kapcsolatos problémák továbbkutatása, illetve részletes kidolgo­zása. Itt olyan lényeges kérdéseknek még a megemlítésétől is kénytelen voltam eltekinteni, mint az egyes fővárosi pártok programjának részletesebb ismertetése, vagy a szabadkőműves ideológiának, illetve kapcsolatok szerepének vizsgálata a fővárosi törvényhatósági bizottság politikai arculatának meghatározásában. L. Nagy Zsuzsa: A budapesti liberális ellenzék 1919-1944 c. munkájában, valamint a Szabadkőműves mozgalom szerepe a két világháború között c. tanulmányában (Századok 1973. 329. skk.) foglalkozik ezzel a kérdéssel; a tanulmá­nyok azonban az általam tárgyalt korszakra vonatkozóan kevés közvetlen adatot szolgáltatnak. Az a megállapítása, hogy a Demokrata Párt tagjainak nagy része szabadkőműves volt, a század­forduló körüli évtizedre is érvényes, a közgyűlési többség tagjai közül is igen sokan tartoztak a szabadkőművesek közé. A név szerint is említett bizottsági tagok közül szabadkőműves volt többek között Sándor Pál, Gelléri Mór, Glückstahl Samu, Mautner Adolf, Feleki Béla, Rózsavölgyi Manó, Mezei Mór, Bókay Árpád, Bókay János, Vészi József; a név szerint eddig nem említettek közül pl. Szmuk Lajos ügyvéd. Ennek a kérdésnek teljes felderítése természetesen ugyancsak további hosszadalmas kutatásokat tenne szükségessé, ezért ennek a problémának is csupán a megemlítésére kellett szorítkoznom. Az itt felmerült kérdésekről végül még annyit, hogy a politikai csoportosulások közül csak azo­kat ismertettem, amelyek a főváros törvényhatósági bizottságának tevékenységét közvetlenül befolyásolták. A főváros törvényhatósági bizottságában nem képviselt pártok a főváros köz­gyűlésein hozott döntéseket közvetve természetesen ugyancsak befolyásolták, ez a befolyás azonban az egyes politikai csoportok részéről a legkülönbözőbb okok miatt nem egyforma súllyal érvényesült. Elsősorban a Szociáldemokrata Párt az, amelyik általában is, s a tárgyalt időszakban különösen is jelentős befolyást gyakorolt a törvényhatósági bizottság tevékeny­ségére. Erre több ízben is utalok a tanulmány során, s arra is, hogy a Szociáldemokrata Párt az egyes eseményekkel kapcsolatban hogyan foglalt állást, hogyan értelmezte azokat. A párt állásfoglalását persze befolyásolta a Fejérváry-kormányhoz való közeledése. Ez azonban leg­feljebb csak hangsúlyeltolódásokat eredményezett (s ez még akkor is igaz, ha némelykor úgy tűnik: egyes kérdéseket kifejezetten a kormány sugalmazása alapján magyarázott - értékelt), hiszen valamennyi fontos politikai kérdésben, így a községpolitikai, a nemzeti-közjogi, stb. kérdésekben is, igen határozott állásponttal rendelkezett. Állásfoglalása azonban - újra hang­súlyozzuk - nem közvetlenül befolyásolta az egyes közgyűlési, illetve általában a várospolitikai döntéseket; ilyen jellegű közvetlen akciót a párt a tárgyalt időszakban nem is indított. A város­politika irányítóinak azonban a Szociáldemokrata Párt állásfoglalását annál is inkább figyelembe kellett venniök, mert ez volt az a politikai csoportosulás, amely a főváros területén a legnagyobb szervezett tömegerővel rendelkezett. S éppen ez utóbbi ok miatt a többi, a várospolitikai döntése­ket valamilyen formában befolyásoló politikai csoportosulás - pl. a kereszténydemokraták ­jelentősége messze a Szociáldemokrata Párt jelentősége mögött marad. Mindezeknek a kérdé­seknek a vizsgálata természetesen ugyancsak elengedhetetlen feladata a várostörténetírásnak. 34

Next

/
Thumbnails
Contents