Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

4. A királyi biztos a főváros élén

szándékával vádolják; s újra felhívta a közgyűlést, hogy mindaddig, amíg a körülmények engedik, maradjon a helyén, és teljesítse kötelességét. Vázsonyi indítványa ezek után szavazásra került, s azt a közgyűlés többsége - annak kimondásával, hogy a tanács jelentését az adók beszolgáltatásáról nem veszi tudomásul - elfogadta.

22 A kormány az önkéntesen befizetett adók beszolgáltatásával kapcsolatos közgyűlési határozatnak nem tulajdonított különösebb jelentőséget. Lehet, csupán a véletlenek sajátos játéka, de lehet, hogy a kormány részéről nagyon is tudatos lépés volt, hogy a pénzügyminiszter éppen március 17-én adta ki azt a rendeletét, amelyben közölte a fővárossal: az önként befizetett adók beszolgáltatásának megtagadása miatt visszatartott italmérési járulékot, mivel az adók beszolgáltatása megtörtént, kiutalványozta a fővárosnak.

23 Igen fontos volt ugyanakkor a kormány számára, hogy az önkéntesen befizetni szándékozott adókat a főváros pénztárai a továbbiakban is elfogadják; a királyi biztos rendelkezései alapján ezeknek az összegeknek az állampénztárba való beszállítása a főváros részéről immár biztosítottnak látszott. Ezzel függ össze az a március 21 -én kelt, a királyi biztoshoz intézett belügyminiszteri rendelet, amelyben Kristóffy arra vonatkozóan kérte ki Rudnay véleményét, hogy - „tekintettel a . . . változott viszonyokra" - szükséges-e az önként befizetett adók elfogadásának biztosítására a megfelelő intézkedéseket megtenni. Ezzel kapcsolatban közölte a miniszter a királyi biztossal, hogy a január 27-i közgyűlési határozatnak az önkéntesen befizetni szándékozott adók elfogadását megtiltó része alakilag még mindig érvényben volt, és érdeklődött, hogy a határozatnak ezt a részét is szükségesnek látja-e megsemmisíteni ? Rudnay március 27-én kelt válaszában a január 27-i közgyűlési határozat kérdéses kitételéről azt írta, hogy a határozatnak ez a rendelkezése - miután a határozat „fellebbezéssel van megtámadva" - a fellebbezés elintézéséig végre nem hajtható. Ezért legcélszerűbb megoldásként a fellebbezés elbírálásának függőben tartását javasolta, mert ezzel elkerülhetőnek vélte, hogy az önkéntes adók kérdése újabb közgyűlési tárgyalás és vita alá kerüljön, hiszen így az önkéntes befizetések - véleménye szerint - „mindennemű újabb izgalmak közbejövetele nélkül" akadálytalanul folyhattak tovább. S a végén nem kis cinizmussal azt jegyezte még meg Rudnay: „a lényeges az, hogy a tanács a közgyűlési határozatot úgy sem hajtja végre, és az önkéntes adókat elfogadva, azokat folyton be is szállítja".

24 A tanács azonban nemcsak az adók beszolgáltatásának esetében járt el a királyi biztos rendelkezéseinek megfelelően; a királyi biztos utasításait követve intézkedett a vízvezetéki szabályrendelet tárgyalásával kapcsolatban is. A vízvezetéki szabályrendelet tárgyalása elsősorban a Lung tanácsnok elnöklete alatt működő jogügyi bizottmány feladata lett volna; ez azonban határozatilag kimondta, hogy a királyi biztos kormányzata alatt nem hajlandó ezzel a nagyfontosságúnak deklarált üggyel foglalkozni. Lung akciója összefüggésben volt azzal a mozgalommal, amely - nyilván az ellenzéki városatyák március 14-i és 16-i közgyűlésen elszenvedett kudarca következtében - különböző bizottságok tevékenységének megakadályozásával, illetve a legfontosabb kérdések bizottsági tárgyalásának mellőzésével akarta az ellenállást folytatni. A tanács a március 22-i tanácsülésen a jogügyi bizottmány fenti határozatát rövid vita után megsemmisítette, s felhívta a bizottmányt a szabályrendelet tárgyalására.

25 Ez azonban a tanács felszólításának nem tett eleget; így a kérdés Rudnay elé került, aki figyelmeztette a bizottmányt: 125