Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
76 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében dezett ünnepségek finanszírozása is ebből az összegből történt.58 Az uralkodói látogatásra fordított 8668 forintnyi összeget leszámítva így már csak 15 943 forinttal gazdálkodhatott a város. Mindehhez a pesti takarékpénztárból 6000, a legnagyobb szőlőbirtokosoktól 11000 pengő forintnyi kölcsönt vettek fel,59 illetve kiegészítették a lakosságtól beszedett díjakkal (3405 forint). A bordézsmát érintő váltságdíjból már korábban, 1855-ben sikerült törleszteni 5000 pengő forintot, további 10 000 pengő forintnyi összeget szintén kölcsönként vettek fel. Összegezve, 1858 októberéig az elszámolás szerint 44000 forintot rendeztek, 29 000 forintot az érseknek, 15 000 forintot pedig a káptalannak.60 A szerződés utóélete A korábbi földesúri és a városi földek jogi hovatartozása, azok területi elkülönítése és az ezekért járó váltságdíj tisztázására a szerződés megkötésével sor került. Természetesen több más, ehhez kapcsolódó kérdés - hogyan használta fel a megváltási összeget az uradalom, milyen birtokgazdálkodást folytatott ezt követően, volt-e nagyobb tulajdonosi mozgás már a köztes időszakban is, amikor még borkilenced terhelte a szőlőt - tisztázására lenne még szükség. Mindenesetre annyi bizonyos, hogy az 1854-ben megkötött, viszonylag korai egyezség létrejöttében nagy szerepet játszott Eger fejlettsége, piacközponti funkciót betöltő jellege, így a feltételek megszabása során a város lakossága egyáltalán nem volt hátrányos helyzetben. A hasonló jogállású Szekszárdon az örökváltsági szerződés csak jóval később, 1858. szeptember 22-én jött létre, miután a város sikertelen pert indított a szőlők úrbéri jellegének elismertetéséért. A város lakossága ezek alapján 185 094 forint váltságdíj kifizetésére kötelezte magát, így megszabadultak az évi 8000 forintos dézsmától, a szőlők pedig a lakosok tulajdonába kerültek.61 Az Esterházy hercegi uradalomhoz tartozó Kaposváron - ahol az uradalom kevesebb szőlővel rendelkezett, így kevesebb bevétele is származott a szőlőhegyekből - 1856. november 5-én kötötték meg a borkilenced megváltásáról szóló egyezséget. A kaposvári szőlőbirtokosok 16 545 forint kifizetését vállalták.62 58 A látogatásról és az ajándékokról bővebben ld. Pap 2019. 273 303. p. 59 Ruzsin Ferenctől 2000, Steinhäuser Istvántól 1500, Volf Károlytól 1000, Lieb Károlynétől 500 pengőforintot hiteleztek. 60 MNL HML V.41.1. 1858. október 29. Arról, hogy a hiányzó 6000 pengő forintot miből tudták finanszírozni, nincsenek adatok. 61 Glósz 1989.228 229. p. 62 Simonffy 2002. 49 50. p.
