Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
70 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében tott az egyház irányában, mint a forradalom alatt. Visszaemlékezésük szerint a márciusi szabadság országos ünnepét Egerben is megtartották, és a főpapság állíttatta fel a templom előtt a legnagyobb és legköltségesebb díszítményt, miszerint „Az Egyház áldozik a haza javáért imát és dézsmát”. Érthetetlen volt számukra tehát, hogy mindebből hogyan lehetett a város fenyegető álláspontjára következtetni. Folytatva a sérelmeket, kitértek arra, hogy 1849 szeptemberében a földesurak félretájékoztatták az egri viszonyokat nem ismerő Kapy Eduárd országos biztost, miszerint a szőlő allodiális föld, és kihasználva a szigorú helyzetet, rögtönözve kihirdették a dézsma szedését. A pár nap múlva kezdődő szüreten, katonai fenyegetések mellett el is kezdték szedni azt. A városi elöljárók ugyan megtették a szükséges lépéseket, de az érsek és a káptalan ezt is a törvényekkel és a rendeletekkel szembeni ellenszegülésnek tekintette és tárgyalás helyett rossz néven vette azt. 1850-ben a szokott módon megkezdték a dézsmaszedést, mivel a bordézsma megszüntetését elrendelő rendelet csak szüretre érkezett meg. Kihirdetését közlelkesedéssel fogadták, így a lakosság dézsmát nem fizetett.33 A városi intézkedések végül nem hozták el a várt eredményt, ugyanis 1851. október 12-én levélben értesítették Sütő Jánost, miszerint a város a szőlők úrbéri eredetét nem tudta igazolni, így a joggyakorlatot fenn kell tartani. Amennyiben a város továbbra is ragaszkodik az elképzeléseihez, akkor az igényeit csak törvény útján tudja érvényesíteni. Bár kétségek merülnek fel a kettős földesuraság még 1849-től is háborítatlanul gyakorolt jogai miatt, a szőlők után járó borkilenced az egri érsekséget és káptalant megilleti.34 A határozat fontos fordulópontot jelentett az ügyek intézésében, ezt követően az egyezkedések már egészen más hangulatban teltek. Alig egy hónappal később, 1851. november 20-án Bartakovics érsek válaszlevelében közölte a polgármesterrel, hogy ő csak örülni fog, ha a hosszadalmas pereskedéseket barátságos úton befejezik. Várja tehát azokat a feltételeket, melyek alapját szolgálnák egy barátságos ügyintézésnek.35 A dolog biztatóan indult, de már a barátságos megegyezés módjában sem értettek egyet. Az érsek 1851. november 30-án közölte Eger város polgármesterével, hogy a valódi vagy képzelt jogokról való feleselések inkább akadályozzák, mint előmozdítják az egyezkedést, így felszólította a bizottságot, hogy a legfőbb elveket írásban közöljék vele.36 A Sütő János által 1852. január 7-re kitűzött személyes találkozót is ugyanilyen okok miatt mondta vissza az érsek.37 A város viszont azt látta volna jónak, 33 34 35 36 37 MNL HML IV.152.b 3. 1096. 1851. MNL HML lV.152.b 3. 1096. 1851. MNL HML IV.152.b 4. 78. 1852. MNL HML IV.152.b 4. 78. 1852. MNL HML IV.152.b 4. 78. 1852. 1852. január 4. Bartakovics érsek levele Sütő Jánosnak.
