Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
54 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében termékek, szolgáltatások értékének megfelelő természetbeni juttatással, munkával, szívességgel fizettek egymásnak. A szerényebb körülmények között élő városi alkalmazottak a borban kiadott járandóságuk nélkül még nehezebb helyzetbe kerülhettek volna, ahogyan a városházán dolgozó iparosok vagy az utcák takarításával megbízott szegények számára hasonlóan nagy segítség volt a borban fizetett városi megrendelés. Itt érdemes megjegyezni, hogy az akkori körülmények között a Budán termett bort nem nagyon lehetett egy évnél tovább eltartani, a két évvel korábbi évjáratról megmaradt borokat már csak ecet- vagy pálinkafőzésre használták. Jó termés esetén, ha a magisztrátus nem akart veszteséget, kénytelen volt borral fizetni, amit csak lehetett. Az 1690-es évtized elején szerzett szőlők, bár a borkimérés és a saját kocsma végül nem teljesítette a hozzá fűzött reményeket, lehetővé tették, hogy a gazdasági válságok idején a felszínen tartsák a költségvetést. A város reprezentációja számára oly fontos városháza, vagy a Szentháromság-oszlop is csak jóval később készülhettek volna el a bor nélkül. A nagy városi-egyházi ünnepek jelentőségéről sem szabad megfeledkezni, ahol a közreműködőket - zenészeket, üdvlövést leadó katonákat, gyertyavivőket, egyházi személyeket stb. - illett legalább jelképesen megjutalmazni. Muslicák a városházán A Rákóczi-szabadságharc utáni évektől kezdve a városházán a reprezentációs törekvések kerültek előtérbe, a kereskedelmi-gazdasági funkció fokozatosan háttérbe szorult: kápolna épült kis toronnyal, toronyórával és két haranggal, a földszinti boltok eltűntek, helyükön újabb hivatali helyiségeket rendeztek be. 1730 körül a városi pincében zajlott tevékenység már nem fért össze a vágyott Haupt- und Residenzstadt státussal. Az ideiglenesen a városháza különböző helyiségéiben, gyakran a nagyteremben tárolt hordóknál is nagyobb problémát jelenthetett a borok ide-oda való szállítása, a hordók udvaron történő mosása, az állandó jövés-menés a pince táján. Szüret idején, amikor 3-5 napig hordták a szőlőt a városházára, s éjjel-nappal zajlott a préselés, a kialakult állapotok már nemcsak a hivatali működést veszélyeztették, hanem a szomszédságot is zavarták. Mintegy harminc szekémyi szőlőt fuvaroztak fel a Várba, majd elszállították a keletkezett hulladékot.74 Bécsben I. Ferdinánd már 1563-ban megtiltotta a polgároknak, hogy a szőlőjüket a város belterületére vigyék préselni. Az uralkodó a szüretkor az utcákat ellepő rendkívüli koszt, a gyorsan erjedő törköly74 BFL IV.1002.xx Nr. 109.
