Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
Recenziók
A liget - egykor 465 és a veszélyeztetett fajok védelme is meghatározó. A történeti jellegű parkba települt állatkertek számára, mint a fővárosi is, nincs terjeszkedési lehetőség. A szórakozás, vagy pláne sport számára a közparkok adhatnak helyet, míg az állatkert az állat-jólléti elvek alapján a tudomány, a természetvédelem fellegvára kell legyen. S végül a záró rész, Harlov-Csortán Melinda Felvonulási térből Ötvenhatosok tere - Egy tér 60 éve (1951-2011) című fejezete a város felőli délnyugati szegélyterület II. világháború utáni sorsát mutatja be, ami lényegében egy direkt politikai üzenettel terhes urbanizációs folyamatot mutat. A város felé néző zóna Nebbien tervében csak a fasor felől nyílt fel, míg a szegélyen vezetett sétánynak tájképi szerepet szánt: a budai hegyek látványát komponálta a tervbe. Ahogy épült és terjeszkedett a város, a Liget mind több helyen nyílt fel, a délnyugati sarkon az aréna, illetve később a színház már az első városias területfoglalást jelentette. A két háború között épült templommal együtt ezek az épületek még a parkhoz tartoztak, környezetük egyértelműen a liget zöldje volt. Az ötvenes évek elején hozott párthatározat alapján a háborút épségben átvészelő Regnum Marianum, a színház és a villamos-végállomás bontásával közel 80 m széles sávot hasítottak le a parkból, hogy Felvonulási térként az erőfitogtató felvonulásoknak és az integető emelvénynek megfelelő területet adjanak. S ettől kezdve a békés parksétány és az üdítő távlati tájkép helyett a tér a társadalmi feszültségek és aktuális politikai döntések terepe is lett. A Sztálin-szobor ledöntése ugyan még nem jelzett alapvető fordulatot, de a keresztállítás, az Ötvenhatos emlékmű már annál inkább. S ennek a folyamatnak a végső stációja, a város és a Városliget közé befeszített, részben besüllyesztett múzeum és mélygarázs együttese végérvényesen egy erősen urbánus lineáris teret, valamint az emlékművet és a rondót maga mögé utasító épületet eredményezett. Úgy tűnik, a történelem során a Városligetet az épp aktuális fejlesztési koncepciók rendre megtalálták, sőt eltalálták. Mintha az első beavatkozás, a vaspálya sávjának elcsatolása szabadította volna ki a szellemet a palackból. Lényegi fordulatot az 1970- es évek rekonstrukciója hozott csak. A 2010-es évek kormánydöntéseivel megszűnt a Főváros mint tulajdonos kompetenciája; hovatovább a Múzeum Negyed fejlesztései révén a park intézményesülése olyan fokot érhet el, ami a Liget 200 éves múltját végleg felülírja, és felszámolja a természetnek és művészetnek azt a zöld szigetét, amire a sűrűn beépített városnak egyre jobban szüksége van. A 21. század környezeti és klímaváltozása, sőt válsága sajnos még mindig nem készteti lassításra a döntéshozókat. Nebbien klasszicista tájképi parkja mindenki számára egyenrangú módon használható tereket, kertegységeket, közösségi tereket hozott létre - a szó legnemesebb értelmében KÖZpark volt, a természet idézete, finoman formált egysége. Ami most épül, az a kulturális köntösbe bujtatott bizniszt és fogyasztást emeli piedesztálra. A Liget ennél jóval több, s az utóbbi években készült lakossági közvéleménykutatások is ezt támasztják alá. Egy közel kétmilliós, egyébként is alacsony zöldterületi ellátottságú nagyvárosnak kellett feladnia az élhetőséget és fenntarthatóságot szolgáló történeti park felelős kezelésének és a lakossági igényeknek megfelelő fejlesztésének jogát. M. Szilágyi Kinga
