Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
Recenziók
Géra Eleonóra: Budai úrinők romlakásban 459 Nem csak a város anyagi kultúráját viselte meg a háború. A tanulmány utolsó fejezete a budai polgári lét megrendülését mutatja be. Főhőseink értékrendjét, az új világ változásait, a társasági szabályok fellazulását, Máriáék szempontjából nézve az értékvesztés időszakát szemlélteti a szerző. Ez a tanulmány egyetlen fejezete, ami némi hiányérzetet hagy az olvasóban. A világos időrendi feldolgozás után meglepetésként hat, ahogy a háború előttre ugrunk vissza, hogy aztán innen dolgozzuk fel a mentalitástörténeti változásokat, így a fejezet kevésbé szervesül a megelőző történethez. A szerző ráadásul nagyon is magáévá teszi főhősei nézőpontját, anélkül, hogy kritikailag viszonyulna a korábban alapvetően privilegizált család szemléletéhez. A tanulmány egészén végighúzódó empátia erény, azonban itt kizárólagos alanya a főhős, a beköltöző nem középosztálybeli szereplőknek már nem jut belőle. A bevezető tanulmány ezzel a hiányérzettel együtt is kiváló munka, ami jól vezeti be és kontextualizálja magát a forrást. A kötet második nagy szerkezeti egysége maga a levelezés, amelyet időrendbe rendezve, bőven jegyzetelve tár elénk Géra Eleonóra. A jegyzetek nem tolakodóak, hagyják a leveleket magukért beszélni, ugyanakkor segítenek eligazodni a szomszédok és ismerősök szövevényes világában. A leveleket többnyire teljes egészükben olvashatjuk, csak egyszer-egyszer szól lábjegyzet kihúzásról. Nincs is szükség nagy vágásokra, mert a levelek tömörek, információgazdagok. Mária leveleiben beszámolt minden nehézségéről, ügyintézéseiről, a kapott vagy küldött élelmiszercsomagokról, találkozóiról. A válaszokban húga és édesanyja is igyekeztek beszámolni ügyes-bajos dolgaikról, de mégis Mária levelei a legértékesebbek. Az egyes levelek önmagukban nem is olyan beszédesek, a levélfolyam egészében beszédes. Megdöbbentő, ahogyan Mária újra és újra kényszerűen újraértékeli helyzetét, ahogy egyre alapvetőbb igényeiről kell lemondania. Amik a háború előtt alapvetőek voltak számára, legyen az egyszerű ágy, vagy egy kiadós étkezés, azok az óvóhelyen eltöltött idő után már szinte luxusként jelennek meg számára. Láthatjuk, hogyan lesz a mindennapi élet magától értetődő része, hogy az ember a kilőtt lakásában söprögeti a törmeléket, deszkákból és képüvegből improvizál ablakot, vagy éppen az elértéktelenedő pénz helyett ingért vesz kályhát. A család levelei nemcsak a szenvedésről, az aggodalomról mesélnek, hanem az ember alkalmazkodóképességéről is. A levelek elsősorban 1944 és 1946 között keletkeztek, a gyűjtemény utolsó évében már sokkal ritkább a levélváltás. Hogy a visszaálló rendben egyre kevésbé aggódtak egymásért a családtagok, vagy csak kevésbé ítélték megőrzésre méltónak a keletkezett szövegeket, azt nem tudjuk. Bár említésekből tudhatjuk, hogy biztosan vesztek el levelek, a kiadványban közölt források magukban is történetté állnak össze. Emiatt szinte csalódást keltő, hogy a kötet csattanó és tanulság nélkül zárul. De a források már csak ilyenek. A kötet magas szintű történészi munka. A levelek elegánsak, jól megírtak, önmagukban is szívbemarkolóak. A laikus érdeklődők számára is olvasmányosak, azok számára, akik csak szeretnék tudni, hogyan lehetett ép ésszel átvészelni egy világháborút egy ostrom alatt álló fővárosban. Emellett a kiadott forráscsoport további, akár mikrotörténeti kutatások kiindulási pontja is lehet. Géra Eleonóra a levelekből magabiztosan épít narratívát, alanyaihoz érzékenyen közelít, miközben nem felejti el a makroszint bemutatását sem. A bevezető tanulmány úgy tudja összefoglalni a mindennapi
