Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
Recenziók
Géra Eleonóra: Budai úrinők romlakásban 457 Géra Eleonóra Budai úrinők romlakásban. Levelek a Fény utcából 1944-1947 Budapest, 2020. Budapest Főváros Levéltára - Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar. 241 p. A Géra Eleonóra által szerkesztett forráskiadvány egy középosztálybeli fővárosi család három nőtagjának levelezését mutatja be az olvasóközönségnek. A Pátkai család által 2016-ban Budapest Főváros Levéltárának ajándékozott, mintegy félezer levélből álló irategyüttes bepillantást nyújt az 1944 és 1947 közötti háborús mindennapokba az első bombázásoktól kezdve az óvóhelyi megpróbáltatásokon keresztül a békeidők és a kezdődő helyreállítás nehézségéig. Géra Eleonóra több korábbi munkájában is foglalkozott a fővárosi középosztály nőtörténetével. Míg a Szécsi Noémival közösen írt A budapesti úrinő magánélete' elsősorban a boldog békeidők mindennapjait tárgyalta újságcikkek, regények, visszaemlékezések és levéltári források alapján, A modem budapesti úrinő2 már a nagy háború viszontagságait is érintette, majd egészen a II. világháború kitöréséig mutatta be a mindennapok történetét. Már ezekben a munkákban is megfigyelhető a művelődéstörténet, a várostörténet és a nőtörténet szempontjainak jó arányú találkozása, ami a recenzált kiadvány sajátja is. Nagy Ágnes főlevéltáros előszava után a mü a forráskiadványok megszokott koreográfiája szerint Géra Eleonóra bevezető tanulmányával kezdődik. A tanulmány alapvetően kronologikusan haladva világos narratívába foglalja a levelek tartalmát, melyekhez a kontextust a gazdag levéltári források mellett a széles szakirodalmi merítés szolgáltatja. A levelek így jól beágyazódnak a szélesebb történeti valóságba, de Géra egy percre sem veszíti el fókuszát, kiváló érzékkel egyensúlyoz az egyéni történet és a nagy egész bemutatása között. Hősei nem olvadnak bele az arctalan tömegbe, nem redukálódnak az ismert tények illusztrációivá, ugyanakkor minden szavuk súlyt kap azzal, hogy egy egész korszak szóvivőivé válnak. Tapasztalatuk egyéni, mégis általános. A tanulmány a forrástípus bemutatásával kezdődik. Bár számos személyes forrás beszél Budapest ostromának szörnyűségéről, ezek többsége az ostrom lezárultával véget ér. A Pátkai levelezés egyik értéke a szerző szerint pontosan az, hogy túlmutat a háborús traumák verbalizálásán. (9-12. p.) Általuk egy aránylag szerencsés csoport nézőpontját ismerhetjük meg, akik „pusztán” anyagi kárt szenvedtek a háború alatt. Apolitikus szemléletüknek (vagy a politikai nézeteiket elkendőző óvatosságuknak) köszönhetően pedig, bár az eseménytörténethez új adatokat nem tartalmazó, de a mindennapok történetének szempontjából nagyon értékes forrást tartunk kezünkben. Géra ezután a főszereplő család történetét, fővárosba kerülését mutatja be 1860- tól egészen a levelezés kezdetéig. A legtöbb levelet író Dietzgen (Dékány) Mária modem, tanult középosztálybeli nőként jó állásban tudott elhelyezkedni, 1923 nyarán a 1 Géra Eleonóra-Szécsi Noémi: A budapesti úrinő magánélete (1860-1914). Budapest, 2015. 2 Géra Eleonóra-Szécsi Noémi: A modern budapesti úrinő. Budapest, 2017. Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. 2021.457-460. p.
