Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
Műhely
382 Műhely lásában, mind eszmei hátterében vizsgálatra érdemes, s a lakásreform budapesti kibontakozásának városépítést érintő folyamatára világíthat rá.1 Milyen eszközökkel és milyen minták nyomán tudott Fischer József és cége egy tömbszintű reformfejlesztést sikeresen végrehajtani abban a városépítési közegben, ahol az építési szabályozás és ennek megfelelően az ingatlanfejlesztés léptéke az egyes telek volt? A tulajdonviszonyok alakulása Az ingatlan 1879 közepe óta Herz Ármin és Beimel Jakab terménynagykereskedők tulajdonában állt, akik a budai téglagyár csődje nyomán jutottak a megszűnt gyár területéhez tartozó telekhez, a Lágymányos és Kelenföld területét megcélzó ingatlanbefektetéseik részeként. A cégtársak a tömböt évtizedeken át mindenféle fejlesztés nélkül birtokolták, majd nem sokkal Beimel Jakab halála előtt, 1907 tavaszán eladták azt, vélhetően az idős Beimel Jakab halálra való készülődésével összefüggésben.2 A telket 1907. március 28-án megvásárló Fischer József építőmester és Detoma Alfonz építési vállalkozó ekkor már több mint két éve cégtársak voltak a közeli Fehérvári út 51. szám alatti, Fischer József lakásával egybeeső telephellyel. Míg Herz és Beimel esetében csak ingatlanbefektetésről volt szó, a terület várható kiépülésével számolva, addig ők már fejlesztési céllal vágtak bele az üzletbe. A vételi szerződés aláírása után három hónappal, 1907. július 9-én adták be kérvényüket a telek parcellázása tárgyában, amire az engedélyt 1907. október 23-án meg is kapták.3 A telekkönyvbe még ugyanezen év decemberének közepén jegyezték be az ingatlan öt új telekkönyvi jószágtestre történt felosztását. A parcellázás ügye azonban ezzel még messze nem jutott nyugvópontra. Ajúliusi beadványhoz csatolt felosztási térrajzukon az újonnan létrejövő öt telek közül a Lenke térin az ekkor már tervezés alatt álló ház körvonala is fel volt tüntetve, ami egyáltalán nem illeszkedett a telek méretéhez. Noha Fischer József 1907 nyarán parcellázási kérelmükkel egyidőben készítette el az első terveket a Lenke téri saroktelekre, annak tervezett beépítése nem állt összhangban a parcellázási tervvel. Mintha a telket túl nagynak ítélte volna az építész, mindkét oldalán csak a feléig ért az elképzelt lakóépület. 1 E témában Körner Zsuzsa végzett úttörő, jelenlegi ismereteinket meghatározó munkát: Körner 2010.; Körner 2015. 2 BFL VII.8.d V 20/1907. Beimel Jakab kihirdetett végrendelete. A tanulmányban említett ingatlan-adásvételi adatok forrása: BFL XV.37.a. 3 BFL IV.1407.b 2162/1907-III.
