Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)

A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében

Kemecsi Lajos: Város és bor szabadtéri múzeumi kiállításban

373

1. kép. A Felföldi mezőváros tájegység a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban Fotó: Kemecsi Lajos, 2006.

felföldi gazdák is a más vidéken ismert, néphiten alapuló módon védekeztek, azaz vastárgyakat hajigáltak a jégesőbe, illetve harangoztak! 1900 körül kezdett terjedni a vihar ágyú alkalmazása központi kezdeményezésre. A parasztok között erős volt az ellenállás, mondván „ az istentelen urak ágyúval lövöldöznek az Istenre ”.4

Tokaj-Hegyalján csak 1885-ben kezdődött el a járvány - sokáig tartotta magát az elképzelés, hogy a tokaji bor különös védelmet élvez -, de aztán tíz év alatt már mindenhol kipusztult a tőkék zöme. A védekezés igen változatos módon zajlott, de gyakorlatilag sikertelen volt. Az egyedüli eljárás - melyet Franciaországból importáltak -, amely némi védelmet nyújtott, a szénkénegezés volt. Mérgező szénkéneg gázt juttattak minden egyes szőlőtőke gyökeréhez, ami elpusztította a kártevőket.5 A pontatlan adagolás azonban gyakran magát a szőlőt is kiirtotta. Ennek veszélye megnőtt azokban a szőlőkben, melyekben a döntéssel történő felújítás terjedt el, amit sekélyen - alacsonyan végeztek el, s így a fecskendővel megsérthették a gyökereket.6 Hatalmas költséget jelentett ez az eljárás, hiszen kézi munkával végezték, és sokszor meg kellett ismételni. A felföldi mezővárosok szőlőmüveseinél elterjedtek a réz- vagy üvegtartályos

4 Kemecsi 2009a. 50. p.

5 Majdan 2008. 35. p.

6 Muskovics 2012. 190. p.