Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
Pilkhoffer Mónika: Présházból nyaraló. A filoxéra hatása... 349 1893, az 1890-es évek közepén 2503 kát. hold volt.3 A pécsi szőlőbirtoklás alapvetően kisüzemi jellegű volt. Az Engel József fia bomagykereskedő cég ellen petiot borral vegyített olasz bor forgalomba hozatala miatt indított vizsgálat a pécsi borkereskedelem szándékos tönkretételére irányult és a budafoki borkereskedők érdekeit szolgálta.4 A kiegyezés környékén a Dunántúlon a szőlőművelés - Keleti Károly statisztikája alapján - nagy haszonnal, holdanként akár 20%-os tőkekamat reményével kecsegtetett. Kaposi Zoltán adatai szerint a pécsi szőlők terméséből évi 30 000 hl bor készült, amiből a pécsieknek megközelítőleg 500 000 pengőforint bevétele származott.5 Nem csoda, hogy a pécsi kisiparosok, de még a nagyobb üzemmel rendelkező ipari vállalkozók (Zsolnay Vilmos, Hamerli János, Engel Adolf stb.) is foglalkoztak iparuk mellett szőlőműveléssel. A városi népesség jelentős része számára a szőlő biztosított megélhetést vagy keresetkiegészítést. Mindemellett a szőlő birtoklása presztízstényezőnek is számított, amit a tüke kifejezés is bizonyít. A tüke a tőke nyelvjárásbeli változata, és a fogalmat a szőlővel rendelkező pécsi polgárok megjelölésére használták. Arató Jenő táblabíró visszaemlékezésében a Pécsett született, itt nevelkedett polgárokat értette a kifejezés alatt: „ők tartják kezükben a várost és közülük kerülnek ki a város vezetői is. (...) Idegennek nincs keresnivalója a »torony alatt«.”6 A többféle jelentés közül általánosan elterjedt a két előbbi jellemzőt ötvöző megközelítés, mely szerint a tükék a három generáció óta Pécsett élő, szőlővel rendelkező polgárok. A pécsiek mindennapi életében is nagy szerepet kapott a szőlő: a pécsi iparosok a jó idő beálltával idejük jelentős részét a szőlőben töltötték, és fontos eseménynek számított a város életében a szüret, a hozzá kapcsolódó mulatsággal.7 A Magyarországon először 1875-ben észlelt filoxéra 1887 és 1893 között csaknem teljesen kipusztította a pécsi szőlőket. A századfordulóra a korábbi szőlőterület 2%-a maradt meg. Ennek következtében a pécsi társadalom kb. 25-30%-a elveszítette egyik legfontosabb jövedelemforrását. A szőlők újratelepítését a kormány és a város is igyekezett támogatni. Az előbbi adóelengedéssel, az új telepítések esetében adómentességgel, valamint 15 év alatt visszafizetendő kölcsönnel, utóbbi az amerikai szőlőtelep létrehozásával (1888) és vincellériskola felállításával (1896) próbált a szőlősgazdákon segíteni. A filoxérának 3 Kaposi 2006. 43. p. 4 Nagy-Borsy 2010. 147. p. 5 Kaposi 2006. 43. p. 6 JPM ULGYO A.366.75. 78. p. A kifejezés a városháza tornyára utal, és azt jelenti, hogy a városatyák a tüke pécsiek közül kerültek ki. 7 Nagy-Borsy 2010. 148-150. p.
