Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
332 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében gi egyesület 1861. évi szervezése a szőlőmüvesek egy általa közelebbről nem pontosított gazdasági körbe való bevonására adott ösztönzést, és így segítette egy új szőlőműves szervezeti forma megszületését.13 Szükséges hangsúlyozni, hogy a Pozsonyi Szőlőművelők Pinceegylete (első magyar nyelvű megnevezése Pincetársulat, németül Pressburger Weingärtner Kellerverein) valószínűleg a Pozsonyi Szőlőművelők Egyesületének a kezdeményezésére jött létre, ugyanis az 1873. szeptember 13-ai közgyűlés tárgyalta az alapítás kérdését. A pinceegylet - bár külön szervezetként működött - szorosan együttműködött a Pozsonyi Szőlőmüvelők Egyesületével. Természetesen a két egyesület vezetőségében voltak átfedések. A Földművelési-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium 1874. március 17-én hagyta jóvá az alapszabályokat. A cégjegyzékbe 1874. augusztus 27-én jegyezték be, 1877-ben 10 ezer Ft alaptőkével rendelkezett. 200 darab 50 forintos névre szóló részvényt bocsátottak ki (ugyanakkor meghagyták az alaptőke 50 ezer forintra való emelésének a lehetőségét). A vállalat fő célja - az alapszabályok szerint - az volt, hogy borraktározás révén a pozsonyi borkereskedelem színvonalát emelje. Elnök: Paul Albrecht, igazgatósági tagok: id. Georg Fink, Theodor Zechmeister, Paul Falb. Az 1876-os adatok szerint az igazgatóságban a következő személyek foglaltak helyet: Paul Falb - elnök, egyben igazgatósági tag -, Paul Sandtner (pénztáros), Andreas Welser, id. Georg Fink, Andreas Fink, Andreas Schrammel, Michael Dax. Borgazdákként bormérésekkel is rendelkeztek. A pinceegylet a 19. század végétől szövetkezetként működhetett. A Lőrinc-kapu utca 19. szám alatt bormérést üzemeltetett, a Ferenciek terén pedig borozót. Egészen 1945-ig fejtett ki tevékenységet.14 Létezik ugyanakkor egy későbbi, meglepően letisztult vélemény is 1925-ből, mégpedig az egyesület akkori elnökétől, Samuel Frühwirth-től, aki a pozsonyi szőlőművelést és az egyesület létrejöttét a közép- és újkori városi polgárjogok és polgári státus keretein belül értelmezte, és történeti súlyának megfelelően értékelte az egzisztenciájában önálló „polgár-szőlőművest” („bürgerlichen Weingärtner”). Valójában önálló kezdeményezésnek és a pozsonyi német polgári fejlődés gyümölcsének tekintette a nagy múltú egyesületet.15 Az 1881-es adatok szerint az egyesület szűkebb vezetőségét a következők alkották: Fülep Jónás (elnök), Georg Fink (alelnök), Samarjay Károly (ügyész), Andreas Velser (pénztáros), Michael Bruckner (jegyző), iij. Michael Dax (jegy-13 Nyugatmagyarországi Híradó, 1911. március 5. 53. sz. 2. p. 14 Vő. Pressburger Zeitung, 1873. szeptember 13. 210. sz. 2. p.; A Buda-Pesti Közlöny Hivatalos Értesítője, 1874. október 10. 231. sz. 4687. p.; Magyar Compass 1877. 302. p.; Központi Értesítő, 1877. január 16. 11. sz. 2. p.; Ld. még Borászati Lapok, 1871. június, 6. sz. 361. p. 15 Pressburger Zeitung, 1925. március 1. 59. sz. 14. p.
