Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
330 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében el az egyesület túlnyomórészt „német-pressburger”3 tagjai számára is a német etnikai identitás megszilárdulását, annak egyértelműbb kifejezését, immár egy szlovák nemzetpolitikai környezetben. A tanulmány azonban nem ezekkel az egymással szoros összefüggésben álló jelenségekkel foglalkozik, hanem az egyesületet a 19. századi magyar társadalomtörténet, legfőképpen a szőlőtermelés és borászat keretein belül értelmezi. Ez a nézőpont azért is szükséges lehet, mert így jobban megismerhetjük a pozsonyi szőlőbirtokosok helyi tevékenységét, stratégiáikat, tevékeny szerepüket a filoxéra elleni küzdelemben, az országos jelentőségű borvásárok és kiállítások szervezésében, és nem utolsósorban az utánpótlás és szakembernevelés terén is, melyben úttörő szerepet játszott az egyesület által kezdeményezett és 1884-től működő pozsonyi vincellériskola. A közös érdekek felismerése A szőlőbirtokosok csoportképződési folyamatát közös vagy hasonló szociális helyzetük váltotta ki, melynek kohéziós erejét a közös mentalitás és szolidaritás jelentette. A csoport/szervezet immár magasabb fokon volt képes a társadalmigazdasági funkciók ellátására, a célok megfogalmazására és az érdekek képviseletére.4 Pozsonyban az 1870-es években kb. 800 család foglalkozott szőlőműveléssel és élt belőle, átlagos egzisztenciákat teremtve („vagyonuk átlagos; kevesen gazdagok, kevesen nagyon szegények”).5 Pisztóry Mór adatgazdag Pozsony-története méltán rögzítette a hosszú hagyományra visszatekintő szőlőművelés jelentőségét: „Az őstermelési foglalkozások közül e jelentékeny jövedelmi forrást kizárólag a szőlőművelés és a kertészet képezik.”6 A pozsonyi szőlőbirtokosok számát 870-re tette, döntő hányaduknak, 720 családnak, kb. 3 ezer személynek képezte az egyedüli megélhetési forrását. Nem volt elhanyagolható a pozsonyi szőlőművelés szélesebb közgazdasági jelentősége sem, hiszen a megye északi szlovák településeiről évente kb. 3400-an jöttek napszámra, és egy tradicionális munkamegosztási rendszer keretein belül, kiszámítható megélhetést, bevételi forrást találtak.7 3 Rosina Stolar-Hoffmann kizárólag ebben az etnikai közegben értelmezi, egyébként számos érdekes történeti adalékot szolgáltat az egyesület történetéhez 1945-ig: Stolar- Hoffmann 1999. 4 Popelková 1999. 120. p. 5 Die Trauben-Ausstellung 1873. 4. p. 6 Pisztóry 1891. 10. p. 7 Pisztóry 1891. 10. p.
