Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
FÁBIÁN BORBÁLA „IGYUNK SÓGOR MERT BAJÁN MÉG VAN JÓ BOR.” A Bajai Gyümölcsészeti Egyesület szerepe a bajai szőlőművelés és borkultúra történetében „Igyunk sógor mert Baján még van jó bor.” - Ez olvasható az egyik Bajáról kiadott 20. század eleji üdvözlőlapon, melyen egy „Ó-Schiller” feliratú boroshordó is látható. A képeslap kiadója az egyik bajai dohányárus, Wurmfeld Gyula volt. A dualizmus korában elterjedt üdvözlőlap-típus, amikor részeg vagy illuminált emberek láthatók üdvözlőlapon. Ebben az esetben Baja egyik nevezetességére is utal, az itt vásárolható borra és a város kocsmáira. A képeslapon szereplő mondat többféleképpen értelmezhető. Egyrészt utal arra, hogy a filoxéravész után az alföldi városban van még jó bor, amit a határban termesztett szőlőből készítenek. Másrészt arra is, hogy a 18. század óta Baja a borkereskedelem egyik központja, tehát itt jó bor (is) kapható. Baja mint borvidék A 19. század végi rendezés előtt a dualizmus korában Magyarország 34 borvidékét 5 kerületbe osztották. Baja a Dunáninneni kerület 5. borvidéke volt: „Dunáninneni kerti (sík) szőlők (Kiskunság és Bács-Bodrog megye)”.1 1893- tól az alföldi borvidék része lett. A 20. század végén Baja és környéke önálló borvidék lett Hajós-Vaskúti borvidék, 1997-től Hajós-Bajai borvidék néven.2 A Bácska és Bács-Bodrog vármegye nem a bortermeléséről, inkább borfogyasztásának mértékéről volt országszerte híres. A dualizmus korában egy bácskai tanító, Fridrik Tamás mégis ezt írta a vármegyét bemutató könyvében: „Bornak e megye nem hazája, finom bor itt nem terem; mindemellett a szőlőimvelés itt nagyban el van terjedve; nincs helység, melyben szőlőskertek nem volnának, melyek kevés kivétellel gyenge, savanyú bort teremnek, mely csak kertinek nevezhető, s kereskedésre nem való. 1 A magyar korona 1880. 8. p. 2 1997. évi CXXI. törvény a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról. Magyar Közlöny, 1997. november 29. 7610. Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. 2021. 299-328. p.
