Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
Pakó László: Bor, kocsma és emberölések a kora újkori Kolozsváron 287 bosszúból sebesítette meg, így, a felperesnek és hat társának terhelő esküje esetén halálra ítélte.77 Román jobbágyok kerültek összetűzésbe 1614-ben a Schmelzer Lőrincné házánál tartott kocsmában is. A dezméri Petru Grama részegen, állítása szerint az áldozat korábbi csúfolódásai miatt, egy istápszerű bottal elverte az udvar végében részegen alvó pányiki Banciu Pascut. A sértett később, az elszenvedett verés és a nyilvános megalázás megtorlásának szándékával, a kapu mellől találomra felkapott dárdával több halálos ütést mért a kocsmából távozó fegyvertelen Gramára. Többek szerint elszenvedett verése után Pascu könnyes szemmel számolt be ivócimboráinak a történtekről, és már akkor kilátásba helyezte a megtorlást. Az ítélet szerint Pascu ugyan elismerte a tettet, de önvédelemre hivatkozott. A bírák véleménye szerint azonban az udvari összetűzés után a kedélyek elcsitultak, az ellenfelek szétváltak, s amikor a kapunál újra összetalálkoztak, a vádlott már „ nemhogy in defensam, hanem extremam in ojfensam ”, bosszúból, más fegyverével „maga kezével igazat vött”. Szörnyű halállal ölte meg fegyvertelen áldozatát, így „ mint olyan szánszándékkal való gyilkost ”, a felperes és hat társa terhelő esküje esetén, pellengér alatti fejvételre ítélték.78 1600 nyarán Dienes János kisbácsi jobbágy és András nevű társa egy kocsmában gúnyt űzött a kolozsvári Fodor István nyomorult, félkegyelmű és ittas legényből. Rángatták, elvették szekercéjét, majd miután az visszavette fegyverét és távozni készült, botjaikkal többször hozzáütöttek. A provokáció azonban rosszul sült el, mert Fodor hirtelen megfordult, és fegyverével halálos sebet ejtett Dienes fején. Az áldozat vére láttán a városszolgák a tettest lefogták, „ balgatagságára” való tekintettel azonban kezességen akkor elengedték, később viszont fogságba vetették. Az áldozat testvére által indított per végén az ítélkezők a vádlottat felmentették, mert szerintük az áldozat és társa üldözték és bántalmazták őt, tehát „ inpersecutione ” esett ütése. Azt is hangsúlyozták, hogy az áldozat meg is fenyegette Fodort, tehát valójában saját magának kereste a bajt.79 A kocsmai csetepatékból nem hiányoztak a céhlegények sem. Az 1598-as esetben már láttuk, hogy egy román molnár legény hogyan ugrott hajdúk torkának, miután azok kiütöttek egy kanna bort egyik társa kezéből. 1648-ban a városi jogügyigazgatók a kőhalmi Szőcs Jánost perelték, aki két héttel korábban a Szappan utcában „ az orthodoxus szász kántor, Poczi János háza táján ” csákányával halálos sebet ejtett a besztercebányai Kis Jakab csizmadialegényen. A vádlott szerint ő békésen távozott a kocsmából, az áldozat pedig rátámadt az 77 „halált kell szenvedni Borsos Jánosnak az halálért”. KvTJkII/7. 315-316. 78 KvTJk 11/11.219-225, 231-232. 79 A bírák azt is kifogásolták ugyanakkor, hogy az áldozat atyafiai a bírósági eljárás megindításával is túl sokat késlekedtek. KvTJk II/9. 519-522, 713.
