Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
Pakó László: Bor, kocsma és emberölések a kora újkori Kolozsváron 285 Gyakran, de nem mindig a katonák voltak a kocsmai konfliktusok kirobbantói. 1600 júniusában Földvári Bálint fejedelmi darabont perelt társa, Szántai Bálint megölése miatt Kis Máté László apahidai és Ombózi Balázs (szamos)szentmiklósi jobbágyokkal. A tanúk vallomásai szerint az Erdélyi György házánál lévő kocsmában az alperesek és más társaik déltől fogva italoztak, szunyókáltak, másokkal viszálykodtak, majd pénzük fogytával ingyen követelték a bort a csapiárostól. Egy idő után darabontok érkeztek a kocsma elé, az erősen ittas alperesek pedig csúnyán szidni kezdték őket: „Bochkay hadabeli bestye lelkek, ebek, essez lélek kurvák, ti Bocskai angyali, rossz ebek! ” A darabontok békére intették őket, mondván, hogy „ ők nem affélék, hanem mostann is Moldvából jönnének, igaz járatbeliek, jámborok vagyunk”. A szitkozódás azonban tettlegességig fajult, a vádlottak dárdákat ragadtak a kapu mellől, és a fegyvertelen darabontokra támadtak. Kis dárdája egy darabontot megsebesített, egy másikat pedig megölt. A csapiáros szerint a darabontok a támadásra semmilyen okot nem adtak. A vallomások alapján a városi fő- és királybíró a két foglyot okolta a történtekért, s mivel „ mind az Istennek törvényében és mind a világi megírt törvényekben meg vagyon tiltva az emberhalál ”, a felperes és hat társa terhelő esküje esetén, a megszokott helyen végrehajtandó fejvételre ítélték őket, „mindeneknekpéldájára és tanúságára”. Ombózi ugyan nem ölt embert, de az ítélkezők szerint őt is ugyanolyan szándék vezérelte, mint társát, azért kapott ő is ugyanolyan büntetést.74 Eseteink között arra is van példa, hogy egy volt és egy még aktív városi darabont került összetűzésbe egy italmérésben. A Hegedűs György özvegye mint felperes és Székely Nagy Mihály vádlott között 1631 elején zajló per tanúi szerint Hegedűs egy kocsmában ittasan azt vágta a vádlott fejéhez, hogy ő is szolgálta a várost, „ mégis ennek előtte nem ruházták így meg az darabontokat, hanem az hópénzzel meg kellett elégednem ”. Nyers és szókimondó stílusban azzal vádolta Székelyt, hogy „Szart szolgáltál, te, embertelen esse fia! ” Szavait heves szóváltás követte, majd Székely párbajra hívta ki becsmérlőjét: „ember vagyok én, mezőben is megvagdalkoznám akárkivel, itt is, ha mered". Útban az udvar felé azonban Hegedűs megbotlott, s a váratlan mozdulatát Székely támadásnak vélve, csákányát hozzá vágta. A vallomásokból kiderült, hogy az áldozatnak nem kimondottan Székellyel, sokkal inkább a városi haddal és annak egyik vezetőjével, „temérdek lábú” Elek Bálint kapitánnyal volt baja, aki őt újfent zsoldosnak akarta besorozni. Bosszúságában egyszer a Kolozsvárt elhagyó városi hadnak részegen azt is odakiáltotta, hogy „ ennél rosszabb had ideje (november 24.), így, hacsak nem a sáfárpolgár vétett, akkor az adat nem a fenti perhez kapcsolódik. KvSzám 3/XXII. 58. 74 KvTJk II/9. 454-457.
