Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
246 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében mesítők több helyen, így Kőbányán is kísérleti ültetvényeket telepítettek, ahol az ellenálló szőlőtövek kinemesítésére törekedtek.66 A próbálkozások ellenére végül nem sikerült újjáéleszteni a pesti szőlőkultúrát, de ez már nem csak a filoxéra pusztításának következménye volt, egyéb tendenciák is közrejátszottak benne, amelyekről a továbbiakban lesz még szó. 2. Kőbánya kedvező természeti adottságain túl a vasút megjelenése is ösztönözte az ipar növekvő szerepvállalását a helyi gazdaságban.67 A gyártelepek vonzották a munkavállalókat, akiknek nagy része sokáig család nélküli, alacsonyan képzett (és sokszor nem magyar anyanyelvű, sőt, külföldről érkezett) férfi volt.68 Ezeknek a munkásoknak - más lehetőség híján - a vállalkozók próbáltak szállást biztosítani - már csak azért is, mert a „bejáró” munkaerő magasabb bérre tartott igényt az utazásra való tekintettel.69 Az ipari tevékenységek közül pedig a sörgyártás volt az, amelyik a 19. század második felében már erősen veszélyeztette a kőbányai borkultúrát.70 3. A tanács, látva a kőbányai sertéskereskedelem hatalmas fejlődését, igyekezett felvenni a ritmust, és megpróbálta szabályozni a körülményeket. Ennek része volt a szennyvízlevezető árkok, illetve hidak építése, a vasúti megállóban az állatok ki- és berakodási feltételeinek korszerűsítése, valamint a „mérlegelő ház” megépítése.71 A hatóságok - különösen a városegyesítés után - mindent megtettek azért, hogy az addigra Európa-hírű, nagy hasznot hajtó kőbányai sertéskereskedelmet elősegítsék, kiszolgálják. Ennek érdekében számos rendelkezést hoztak, amelyek hatására ez a terület (amit ma Gyárdűlő néven ismerünk) nem lakó-, hanem ipari zóna maradt.72 66 Újabb kutatások szerint egyébként a pesti (így a kőbányai) szőlőfajták meglehetősen életképesek voltak, és a borforgalmi adatok sem támasztják alá, hogy olyan jelentős lett volna itt a filoxéra miatti visszaesés. Katona 2016. 67 A Pest-Szolnok vasútvonal 1847-ben nyílt meg (Honderű, 1847. augusztus 3. 100. p.), 1868-tól pedig már lóvasút járt ki Pestről Kőbányára (Magyarország és a Nagyvilág, 1868. október 4. 481. p.). Addig (és persze még utána is) gyalogszerrel, illetve magán- vagy társaskocsival (omnibus) lehetett Kőbányára eljutni. 68 Körösi 1871. 12-19. p. 69 A szőlőkben dolgozó napszámosok a sok utazás miatt több bért is kaptak budai sorstársaiknál. Dausz 1913. Ez az utazás kétirányú volt, hiszen sokan Pestről jártak ki dolgozni Kőbányára - sokan viszont a környező vidékről érkeztek ide (pl. olyan Pest megyei községekből, amelyek ma már a főváros peremkerületét képezik). 70 Sürgöny, 1863. július 17. 71 Politikai Újdonságok, 1864. június 29. 315. p. A régi sertésvásártérből már csak egy név maradt emlékül: Mázsa tér. 72 A sertésvész 1895-ös kitörésével azonban a kereskedelem kártyavárként omlott össze, és a szállások hamarosan csaknem teljesen eltűntek innen. Fővárosi Közlöny, 1912. február 2. (melléklet, 1-89. p.)
