Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
Simon Katalin: Kocsmák és borok a jog útvesztőjében... 21 merült fel továbbá, hogy a Vízivárosban ilyen jellegű intézmények ,,a’ szükséglethez képest elegendő számban ” léteznek. Végül, mivel az ügyet megvizsgálva kiderült, hogy Morelli nejének korábbi üzletében gyanús alakok is megfordultak, a főkapitány végül - noha a szociális aspektusokat is figyelembe vette - a jog meg nem adását javasolta, amit a város Tanácsa is elfogadott.47 Buda legfontosabb, átfogó jellegű bormérési szabályzata 1869-ben született. Előzménye minden bizonnyal az 1868. évi belügyminiszteri körrendelet volt, amelynek köszönhetően a város Heinrich Ödön - a később „budai Diogenésznek” is nevezett48 - tanácsnok elnökletével 1869 januárjában bormérésügyi bizottmányt hozott létre. A kérdés rendezését a körrendelet mellett a borméréssel kapcsolatban tapasztalt gyakori és sokféle visszaélés is indokolta. A bizottmány február 16-i ülésén foglalkozott először részletesen a kérdéssel. Javasolták, hogy a jövőben italmérési engedélyt csak olyan kereskedő, szatócs, kocsmáros, termelő kaphasson, aki erkölcsi és rendezett vagyoni állapotát igazolni tudja, s csak akkor élhet e jogával, ha előre befizeti a város házi pénztárába ennek 25 forintos éves illetékét. Aki ezt elmulasztja, ismételten engedélyért kell folyamodnia a város tanácsához. Az év első felében folyamodók egész évi, a második felében kérvényezők csak félévi illetéket kötelesek fizetni a javaslat szerint. A befizetéseket, a működés szabályosságát a városi kapitány és az albíróságok ellenőrizzék rendszeresen. Az özvegyek addig gyakorolhatják néhai férjük italmérési jogát, amíg ismételten férjhez nem mennek, kiskorú gyermekek nevében pedig azok nagykorúságának eléréséig jogosultak apjuk bormérését folytatni. Özvegy polgárasszony és polgárok kiskorú gyermekei ugyanakkor nem kötelesek a bormérési jogért fizetni. A bizottmány javasolta, hogy a polgárok kizárólag egy házban mérhessenek ki illetékmentesen bort, amennyiben valaki több házban is üzletelni akarna ezzel, a második, harmadik stb. helyen történő italmérésért kötelezzék a 25 Ft illeték megfizetésére. Végül a javaslat a városi vámvonalon áthaladó borért mázsadíj beszedését tervezte el, amelyet a városi hivatalok, a Lánchídnál a Lánchíd Rt. képviselői szedtek volna be.49 Az ülésen ekkor nem tisztázták, hogy a bormérés feltétele-e a polgárjog mellett a szőlő és/vagy háztulajdon. Vita tárgyát képezte, hogy az engedély kizárólag polgárjoghoz, vagy emellett ház- és szőlőbirtokhoz is kötve legyen-e, továbbá, hogy a polgár csak helyi vagy idegen bor árusítására is jogot formálhat, valamint, hogy az engedélyt személyi jogként kapja-e meg az arra jogosult.50 47 Kapitányi jelentés Buda Tanácsához. Buda, 1862. február 25. BFL IV. 1106.b 537/1862. 48 Búza 2008. 63-64. p. 49 Borügyi bizottmány jegyzőkönyve. Buda, 1869. február 16. BFL IV. 1106.b 3312/1869. 50 Uo.
