Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)

A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében

Szlávics Károly: A szőlők területe, rendezése és őrzése Szabadka...

217

4. kép. Térkép a Buckái szőlők telepítéséről, 1823 Szabadkai Történelmi Levéltár, F. 003. 3.1.2.21. sz.

Az 1828. évi országos összeírás Szabadkán 4271 házban 6106 családfőt, 13 911 adófizetőt, összesen, 34 924 lakost mutatott ki. 15 A 6106 családfő közül 2233-nak (36,5%) 7264 pozsonyi mérő szőlője volt. Egy pozsonyi mérőt 600 négyszögöllel számítva, a szőlők területe 1569 hektár.

1840-1841-ben - telekkönyveztetés céljából - sor került a város területén fekvő szőlők felmérésére és feltérképezésére. A felmérésből megtudjuk, hogy a szőlők összterülete 27 085 kapa (1950 hektár), és a várost övező szőlők két új szőlőtesttel, a Radanováci- és Új-Buckai szőlőkkel bővültek. Ezzel a településmagtól távolabb fekvő területeken is elkezdődött a szőlőtelepítés, így a szőlők határa mindjobban kitolódott. 1852-ben, amikor a jószágcsordákat már nem hajtották át, a Buckái és a régi szőlők közötti széles utat, a Csordautat, a város 5 kapánként, szintén szőlőtelepítés céljára adta el. A Palicsi szőlők ültetése 1854- ben kezdődött, amikor a város a fürdőparktól nyugatra elterülő 41 1667/2000 lánc kiterjedésű homokföldet 3 láncnyi telkekre osztotta és elsősorban szőlőtelepítés céljából eladásra bocsájtotta. Palics északi része még az 1860-as években is nagy kiterjedésű közlegelő, marhajárás. 1870-ben a Nagyréti kaszáló és a

15 Győré 2007. 117-221. p.